A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Az ún. „meót" típusú kardok/tőrök a Kárpát-medencében

Az űn. „meót" típusú kardok/tőrök a Kárpát-medencében Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria A Kárpát-medencében talált szarmata/alán fegyverek egy jellegzetes és meglehetősen ritka típusát képviselik az ún. „meót" vagy „Micia" típusú kardok. 1 Általában rövid (34^9 cm közötti), kétélű, hegyük felé keskenyedő pengéjű, sekély vércsatornával ellátott kardok, illetve tőrök ezek, amelyeknek sajátos vonása, hogy a markolat alatt a pengét kereszt irányban bevágták. 2 A típus mindössze 8 példánnyal van jelen a Kárpát-medencei leletanyagban. Egyértelmű­en kései - V. századi - keltezésű, s bizonyíthatóan a sztyeppéról érkezett Magyarország és Romá­nia területére, feltehetőleg az alánok vándorlásával összefüggésben. (1. kép) Párducz Mihály hunkori tipológiájában ezek a darabok jelentették az I. típust (PÁRDUCZ 1959. 367-368.). Az Alföldről a következő lelőhelyekről ismertek: 1. Csongrád-Kenderföldek 40. sír (PÁRDUCZ 1959. 367-368., MNM N.Gy. 54.2.94.). Kü­lönlegessége, hogy a fegyvert a sírban összehajtva helyezték el. (I. tábla 6.) 2. Csongrád-Kenderföldek 136. sír (PÁRDUCZ 1963. 52. XI. 1., Tari László Múzeum, Csongrád 85.2.15.). Ugyanebben a sírban előkerült egy nagyméretű borostyángomb, amely esetleg szolgálhatott a kard markolatdíszéül. (I. tábla 2.) 3. Jászberény-Szőlő-dűlö 4. sír (PÁRDUCZ 1959. 318. XXII. 1., MNM N.Gy. 1.1930.7.). (I. tábla 1., 2. kép) 4. Párducz Mihály tesz említést a „Történeti Múzeum" - ma MNM - Régészeti Részlegé­nek leltárkönyvében szereplő bejegyzésről, amely hasonló - elveszett - kard töredéké­ről szól a Jászberényi Múzeum gyűjteményében, s megállapítja, hogy ezzel együtt 3 da­rabról van tudomása (PÁRDUCZ 1959. 318., 367.). 3 5. Duna-meder. A kard a meder kotrásából származó sóderből került elő. Kétélű, a marko­lat alatt egy-egy bevágással, a pengén sekély vércsatornával. H. 40,5 cm, markolat h. 5,8 cm, penge sz. 4 cm. (MNM R.Gy. 95.15.1.) (I. tábla 3) 4 Az idézőjel oka, hogy mindkét elnevezés, amely elsősorban a nyugati szakirodalomban terjedt el, kevéssé jelzi e kardtípus eredetét vagy elterjedését. Ha egyáltalán etnikailag meghatározható a kardtípus, akkor leginkább az alánokhoz köthető, nem pedig a meótokhoz, annak ellenére, hogy minden jel szerint kétségtelenül az Észak-Kaukázusból terjedt el, amelynek egyik meghatározó etnikumát a meót törzsek jelentették. A dáciai Micia római tábora csak az egyik, s messze nem az első olyan lelőhely, ahol ilyen típusú fegyver előkerült. A Kárpátoktól keletre előfordul kettős bevágás is a markolat alatt, valamint akadnak valamivel hosszabb (51 cm) darabok. A Csongrád-kenderföldeki 136. sír feltárására később került sor. Az információt és a közlési lehetőséget Mráv Zsoltnak köszönjük! NyJAME L. 2008. 281-290. 281

Next

/
Oldalképek
Tartalom