A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Pintye Gábor: Egy beregsurányi típusú pecsételt edény szarmata sírból
A dáciai gyáralehoz hasonlóan Blazicén 10 is a tálak a leggyakoribb formák, de sokkal inkább a terra sigillaták (Drag 37. és 39.) formáit utánozták (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1997. 773-774., 779. Abb. 4, 8). A szlovákiai kutatás szerint a legkorábban induló szlovákiai műhelyek a rozetta díszítést a II. század végétől alkalmazták, majd a IV. század folyamán felhagytak vele. A számos változat között megtaláható a nyíregyházi edényen látható forma is. A felvidéki gyárakból származó edények a vásárlók körében nagy megbecsülésnek örvendhettek, legalábbis erre utal, hogy - edényünkhöz hasonlóan - gyakori a sérült példányok javítása. (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1997. 773-775.). Árujuk Észak-Magyarország császárkori leletanyagában is kimutatható (VÉGH 1988. 491.). A többi műhely relatív közelsége miatt azonban kevéssé valószínű, hogy a legalább ilyen színvonalú, közelebb előállított termékek helyett a távolabbi - ezáltal valószínűleg drágább - edényeket szállították volna vidékünkre. A nyugat-romániai, barbár területen feltárt kemencékben szintén készítettek pecsételt szürke kerámiát, de véleményem szerint ezek termékeire is az előző megállapítás vonatkozik. Ennek megfelelően elsősorban a beregsurányi (illetve luzankai), a beregovoi és a csengersimai műhelyeket kell figyelembe vennünk. Nem szándékozom bővebben érinteni ezen telepek kronológiáját, lakóinak etnikumát, mivel az szétfeszítené e dolgozat kereteit. Itt csupán a fazekalással összefüggésbe hozható objektumok létrejöttéről szólok néhány szót. Kialakulásukban elsődleges szerepe lehetett a Dacia provincia feladása után ide költözött római mestereknek. Beregsurány esetében egyértelműen ez nem bizonyított, de Csengersimán a jelentős számú római kerámia és egyéb tárgy ezt látszik igazolni. Ennek fényében ezek a központok nem kezdhették meg működésüket a III. század vége előtt (ISTVÁNOVITS 1986. 60-69., ISTVÁNOVITS 1997. 722-723., ISTVÁNOVITS 2004. 221). Visszatérve a tálak kérdéséhez megállapíthatjuk, hogy Beregovo VI. és Luzsanka lelőhelyekre is igaz, hogy legkedveltebb edénytípusuk ez volt. Egyes vélemények szerint a Felső-Tiszavidék manufaktúrái konyhai edényekre specializálódtak, míg mások a gyakori forma alapján egyenesen tálasságról beszélnek (KOTIGOROSKO 1997. 803., CSALLÁNY é.n. 445). Edényünkhöz a V. Kotigorosko által készített, a Felső-Tisza-vidék római kori táljait rendszerező összefoglalásban az I. típus B. variánsába tartozó példányok között találjuk meg a legközelebb álló párhuzamot (7. kép 5). 7. kép V. Kotigorosko I. típus B. variánsa (KOTIGOROSKO 1995. Fig. 119: 5-11. alapján) Fig. 17 Variant of type I by Kotigoroshko (after KOTIGOROSKO 1995. Fig. 119: 5-11) Ez igaz a beregsurányi és csengersimai műhelyekre is.
