A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Ioan Bejinariu - Székely Zsolt - Dan V. Sana: Régészeti ásatások a Nyíregyházát keletről elkerülő úton (26. és 33. lelőhely) Előzetes jelentés

(Biharban, Szatmárnémetiben és a Szilágyságban), kivételt képez a Székelyudvarhelyen előkerült példány (NOVOTNÁ 1996. 87-88.). Kelet-Magyarországon az egykori Szabolcs megye területéről (MOZSOLICS 1973. Pl. 28: 2.) és acsegöldi (MOZSOLICS 1973. Pl. 35: 7.) raktárleletből stb. ismerünk hasonlókat. Mindezek a csákányok az ún. ópályi/Uriu típusú raktárleletek (PETRESCU-DÍMBOVITA 1977. 51-73.) sorába tartoznak. Sokkal jelentősebbnek tartjuk magát a leletet, mivel a tüskés-korongos csákányok öntőmintái roppant ritkák (KROEGER-MICHEL 1983. 21.), és az eddig előkerültek nagy részét ennél korábbi változatok öntésére használták (BEJINARIU 2007.). Egy másik, szintén töredékes öntőminta a 200. árokból került elő. Az első öntőmintához hasonló alapanyagból készült. A negatív egy enyhén hajlított pengedarab körvonalait mutatja. A baltát az öntőminta alsó része alapján egy, a pengével párhuzamos, vízszintes vonallal, alatta pedig egy körívvel díszítették (XIII. tábla 12.). Egyetlen épen maradt frontális oldalán az alsó részen egy széles bemetszés található, akárcsak az előző öntőmintán. Amíg az első darabnál hajlottunk arra, hogy egy gyártási-technikai megoldással állunk szemben, mely az öntőminta könnyebb rögzítését szolgálja a csákány korongján, az utóbb leírt öntőmintán a bemetszés más magyarázatra késztet, olyanra, amely független a technológiától. Ez egyszerűen egy mesterjegy volt. Úgy tűnik, hogy ezt az öntőmintát tokos balták öntésére használták. E két tárggyal kapcsolatban ki kell emelnünk egy másik vonást is, nevezetesen, hogy mindkettő töredékes. Természetesen sok öntőminta megrongálódott a többszöri használat során, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy esetleg szándékosan törték össze őket (WANZEK 1989. 65-66., BOROFFKA-RIDICHE 2005. 160-161.). Lehetséges, hogy az öntőmintákat szándékosan tették használhatatlanná, és elhelyezésük ezt követően egy meghatározott környezetben rituális céllal történt, akárcsak a feldarabolt és utólag ún. depók formájában elásott bronztöredékek esetében (BOROFFKA-RIDICHE 2005. 161.). A 31. gödörben egy másik, nagyon puha kőből készült töredékes öntőminta került elő. A tárgytípust, melynek öntésére szolgált, nem tudtuk meghatározni. A 33. gödörben egyik végén kihegyezett, kör metszetű bronzrúd került elő, melynek másik vége enyhén megvastagodik (VII. tábla 2.). Poncolónak vagy lyukasztónak használták a bronzlemezből készített tárgyak (edények, övek, fegyverek stb.) díszítése során. A 226. objektumból egy hatszög metszetű bronzvéső (XIII. tábla 11.) származik. Felső vége, ahol kalapálták, megrongálódott. Megfigyelhető, hogy ezt a vésőt egy bronz karperecből készítették, amelyet másodlagosan, kalapálással kiéleztek, hogy vágó felületet nyerjenek. Sötétezüst, matt a felülete, ami a magas óntartalmú tárgyakra jellemző. A magas óntartalom növeli az öntvény, s így a tárgy ellenállóképességét. Feltehetőleg ezért is alakítottak át egy ékszert (karperecet) vágószerszámmá. A késő bronzkori település több gödréből került elő bronzsalak és nyers bronzdarab. A 32. gödörből bronzsalak, a 33. gödörből - amelyben a bronzlyukasztót is találtuk - több nyers bronzdarab származik (XIII. tábla 4a-e.). Más nyers bronzdarabok a 200. árokból kerültek elő (XIII. tábla 2-3.). Előkerült néhány bronztű. Ezek nagyrészt egyik végén enyhén ellapított és átfúrt darabok, mint napjaink közönséges varrótűi (XII. tábla 1., 3., XIII. tábla 9.). Ez a jól meghatározott használati célú tütípus kormeghatározásra alkalmatlan. Találtunk még két másik tűtöredéket is (XII. tábla 4., XIII. tábla 7.). Ezen túl a kultúrrétegből került elő még egy tű félgömb alakú fejjel, a nyakán vízszintes és cikk-cakkos vonaldísszel. Ennek hossza 15,5 cm, fejének átmérője 0,9 cm (XIV. tábla 1.). Párhuzamait Szlovákiában M. Novotná a Diviaky típusba sorolta, és az általános besorolás szerint az urnamezős kultúra korai korszakába tartoznak (NOVOTNÁ 1980. 125-127. Pl. 38: 813-821B.). A 200. árok betöltéséből, másodlagos helyről több bronztárgy került elő (XIII. tábla 1-3., 5-9.). Közülük a legjelentősebb egy patkó alakú csüngő, amely kívül, a kanyarulatnál kissé