A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások
Előfordul, amikor az isteni ikrek fehér lovukon közös leányrablásra indulnak: Kasztór és Polüdeukész, Léda fiai például elrabolták Leukipposz, a Fehér ló (vagy Apollón) másokkal (mégpedig Lünkeusszal és Idásszal) már eljegyzett leányait, Hilaeirát és Phoibét (a Nagyszerűt és a Fényességest, avagy Holdat: WEST 2007. 231-232., MAKKAY 2007. 83-84. további adatokkal. A történetre Pauszaniasz 3.16.1^4.). Ha pedig a Fehér Ló Leukipposz esetében a Napot jelenti, akkor a két nő a valóságos Napleányok. A dioszkuroszok menyegzői lakomájukról rabolták el őket. A La Téne korból West által felhozott párhuzamok között előfordul olyan ábrázolás is (Kelet-Sziléziában talált urnán), ahol ikrek lovagolnak lovon vagy szarvason (WEST 2007. 191., 88. jegyzet). Minden jel arra mutat tehát, hogy a türk (és vele az Árpádi türk) őstörténet leányrabló ikerpárja, az időnként szarvast üldöző Hunor és Magor egyáltalában nem finnugor (vagy akár hun kori) jelenség. Különösen nem finnugor (protougor, 37 protomagyar etc.) eredetű, hanem egy széles körben elterjedt indoeurópai alapmotívum kései átvétele a fekete-tengeri sztyeppén. Jelen ismereteink szerint (kizárólag késői görög-bizánci források alapján) az átvevők kivétel nélkül türk népek vol tak. Eredeti finnugor vagy protougor korú párhuzamuk nem létezik. Kivételekre szívesen utalnék, ha valaki felhívná ilyenekre a figyelmet. Aligha kétséges, hogy a Hunor és Magor történet ősmagyar, finnugor, Árpádi magyar (etc.) vonatkozásaival foglalkozó kitűnő mondakutatóinknak ezeket az - és más további - adatokat gondosan meg kell majd egyszer vizsgálniuk. 38 Most nem is említek olyan távoli elágazásokat, mint a Tain néven emlegetett kelta hősmonda: ennek jelentős része azzal foglalkozik, hogy Cú Chullain már hét éves korában a mocsarakba kergetett egy csapat szarvast, majd harci kocsiján követve őket az egyiket elfogta (WEST 2007. 429.). Ilyen összefüggésekben vizsgálva újra meg kell majd fontolni a bécsi szablya történetét is. Erről a kutatás krémje azt tartja, hogy szalagfonatos mustrája és állatküzdelmi jelenete „viking-szláv műhelyek ötvösgyakorlatához áll [ugyan] közelebb,... de a legvalószínűbbnek [mégis] az a feltevés tűnik [föl], amely szerint... valamely X. századi magyar fejedelmi műhelyben készülhetett ..." (FODOR 1996. 71.). Kétlem azonban, hogy X. századi felső-tiszai Árpádi műhelyekben a pengére olyan aranyozott rézberakást készítettek volna, amely két lángot lehelő és viaskodó kígyósárkányt ábrázol. Ez a motívum ugyanis nem tartozott az Árpádi honfoglalók (vagy bármilyen protougorok) mestereinek mintavilágához. Viszont ott található Artúr király Dyrnwyrn nevű csodakardjának pengéjén, szintén arany berakással: ha kihúzta a király a kardját, lángnyelvek törtek elő a kígyók szájából, és ez olyan halálos [félelmet keltett], hogy akár még csak ránézni sem volt könynyű (MAKKAY 1997. 121., WEST 2007. 463.). Az Árpád-szablya (legalábbis pengéje) történetéhez tehát sürgősen új megoldást kell találnunk, leginkább valahol a régi iráni világban! Ez magával fogja hozni kronológiájának módosítását is, és a legegyszerűbb keltezés az, ha feltételezzük, hogy ez a penge a kései avar korban, a VIII. században, de még a frank háborúságok előtt készült. Nézetem szerint ezért volt az - avar - Attila kardja. Ez nem vonatkozik feltétlenül a vereteire, bár azt sem tartom lehetetlennek. Ezeknél a megismétlendő tárgyilagos vizsgálatoknál újból elő kell majd venni általában a finnugor mitológia indoeurópai párhuzamait, ha úgy tetszik, előzményeit is. A Harmattá János által megfogalmazott feltevést például - a finnugorok köböl rakott égboltozatának nagyon régi indoeurópai rokonságáról (hovering stone heaven: MAKKAY 2007. 10. további irodalommal) - a legújabb kutatások igazolni látszanak. A tétel lényege a 'kő üllőt, kő alátétet'jelentő görög "atcpcoy (indoeurópai *h 2 ek'mon>) szó jelentésének kiterjesztése, például az óirániban asman-, asan-, védikus Az 'obi-ugor' kifejezés pontatlan használata: VOIGT 2003. 83., 85. A magyar nyelv azonban nem az obi-ugor (vogul + osztják) nyelvből alakult ki, hanem a protougor nyelvállapotból: a magyar, a vogul és az osztják közös őséből. Ha valaki alaposan elolvassa Györffy György két fejezetét a „szarvasüldözés"-ről (GYÖRFFY 1993. 35-38., 204-206.), akkor be kell látnia, hogy Györffynek halvány fogalma sem volt arról, mi is valójában a motívum lényege.
