A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)
Régészet - Makkay János: Antik források — ősi szokások
másik teremben leánya, a kedves Anikó társaságában. Ebben bizonyára része volt annak is, hogy idős korára belekeveredett a rovásírások bonyolult rejtelmeibe. 10 Ezek a bajok akkor kezdődtek, amikor az utolsó szegedi Alföldi Régészeti Tanácskozáson 1969-ben előadást tartott - mások mellett - egy battonyai gyűrű feliratáról, és ekkor új etimológiát akart adni magának a Battonya helynévnek is. 11 Nos, ezek a sorok arra lesznek talán jók, hogy elmondjam, nemcsak az említett 37-38 év történetéhez, hanem a 37-38 év után a Jósa András Múzeum Evkönyve számára írott egyik cikkemhez is van hozzátennivalóm. Továbbá van némi mondandóm még egy tiszavasvári sírral foglalkozó, hajdanvolt tiszavasvári ásatásaink emlékiratának szánt, de még meg nem jelent - bővített - írásomhoz is (MAKKAY 2006A. 12 ). Úgy látom, hogy csupa olyan apróságot szeretnék itt röviden megírni, amelyek - roppant gyenge szálakon bár, de - Szabolcs-Szatmárhoz is kapcsolódnak. A tiszavasvári Góliát A legelső ismert ilyen felfedezés természetesen a Jósa András Múzeum alapítójának és első igazgatójának, dr. Jósa Andrásnak (1834-1918) a nevéhez fűződik. Még halála után 90 évvel sem kell bemutatnom, miért. 1958-ban a neves népmese-gyűjtővel, Kovács Ágnessel utaztam valahová Csengerbe vagy Mátészalkára. Asszonyok mentek haza a nyíregyházi kórházból, és egymás hogyléte felől érdeklődtek. Panaszkodott az egyik fiatalabb. Mire egy másik idősebb: élne csak a csodadoktor Jósa, majd meggyógyítana az! Nos, a kiválóan képzett anatómus ásatási feljegyzései szerint 1883-ban a gödörsíros (kurgán-) népesség egy sírhalmát tárta fel Császárszállás mellett. A kurgán körülbelül 6 méter magas és 50 méter átmérőjű volt. 3 méternyi mélységben bukkant rá egy bolygatatlanul a hátán fekvő 200 cm hosszúságú(!), nyújtott helyzetű csontvázra. Mintegy 4 méternyi kerek(?) térség vette körül, amelyre közvetlenül a temetés előtt vagy alatt apró fehér mészkődarabokat szórtak. 13 A sír tehát nem a kurgán alaptemetkezése volt. Jósa András a csontváz közelében rátalált egy két méter hosszú, másfél méter széles és 30 cm magas faládára is, amely laza hamus földdel volt tele. A kurgán alaptemetkezésére mintegy 6 méter mélyen bukkant rá, részben már a hajdani őshumuszba mélyítve. Tájolása Ny-K volt. Sajnos, a 200 cm hosszú csontváz mellett semmiféle mellékletre nem akadtak. 14 Nem maradt fenn utalás a csontváz nemére, azonban joggal lehet következtetnünk egy szokatlanul magas termetű férfira. Véleményem szerint az életében kétméteresnél magasabb férfi csontváza Vö. MAKKAY 2002.! Emlékszem arra, amikor a volt Megyei Tanács előtt a kisvasút megállójában Cs.D. egy téli napon megcsúszott a síneken, elesett és megütötte a fejét. Attól kezdve lett járása bizonytalan, emlékezete meggyengült. Az előadásról megjelent tanulmányában a battonyai rovásírásos gyűrűről (CSALLÁNY 1971. 129., 133.: 9a. pont) nem olvasható minden részlet, az etimológikus olvasatjavaslat Batanyád (CSALLÁNY 1971. 134.), de Cs.D. szóban előadta az ő kiejtés-szerinti változatát is (amelyet itt nem látok stílusosnak részletezni). Ott van viszont cikkében az első margitszigeti (avar?) sírkő, amelynek olvasata a következő: Fecském Kalász ... oi Békis fiam, keltezése pedig a XIII. század (CSALLÁNY 1971. 129.). A margitszigeti rovásírásos (és más írásfajtákkal ellátott) avar kori sírkövek kérdéséhez lásd Harmattá János kiváló helyeken megjelent összefoglaló tanulmányait: HARMATTÁ 2004., HARMATTÁ 2004A. és HARMATTÁ 2004B. Úgy vélem, hogy Cs.D. hajdani battonyai próbálkozásai gyermeteg és megbocsájtható kísérletek voltak Harmattá János megfejtéseihez képest. A részletekre vö. MAKKAY 2005B. 131-134., illetve MAKKAY 2005C 11-14.! A 2006. nyarán tragikus hirtelenséggel meghalt Tóth István említette röviddel halála előtt, hogy László Gyula valamelyik munkájában olvasta: a mester egyetemi hallgató korában barátaival a Margitszigeten azzal is szórakozott, hogy a romoknál különféle kövekre rovásjeleket vésett. Az adatra mindeddig képtelen voltam rábukkanni. Bővített magyar nyelvű változata sajtó alatt van. Ismerünk adatokat arra, hogy szűz, illetve vízálló agyagot (plesia) vagy apró kavicsokat terítettek a mükénéi aknasírok, illetve a sztyeppén a gödörsírok fenekére: MAKKAY 2000. 20-21. Jósa András közöletlen ásatási feljegyzése és iratai alapján közölte KALICZ 1968. 19., 28., 31.
