A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 50. (Nyíregyháza, 2008)

Régészet - Cristian Virag: A Kovács gyűjtemény újkőkori és rézkori kerámiaanyaga

A kerámia jó minőségű, mivel egy finom agyagkeveréket használtak, amelyet szerves rostokkal soványítottak és jól kiégettek. A periódus végén észrevehető egy visszaesés: a keverék iszapos, emiatt a slip leválik. A becsipkedéseket felváltják az ujjbenyomkodások, a bekarcolások ugyan megmaradnak a periódus végéig, azonban számuk jelentősen megcsappan. A festett díszítések nagyon változatosak annak ellenére, hogy a díszített regiszterek állandóak maradtak. Formailag az előző fázis fejlődési színvonalát követik, beilleszkedve a neolitikum általános fejlődésébe. A díszítőmotívumok - mint a meanderes bemetszések, az egyenes és görbe vonalak, ujjbenyomkodások, valamint a pontozott vonalakkal kialakított festett díszítések - analógiái megtalálhatóak a szomszédos Magyarország területén feltárt, a Szatmár kultúrához tartozó Rétközberencs-Paromdomb vonaldíszes kerámialeleteiben. Magyarország területén ebben az időszakban a festett kerámia mennyisége jelentősen lecsökkent, amit a nagyecsedi, tiszavasvári, berettyóújfalusi, nagykállói, Debrecen-Tócó parti, szolnoki és Nagykálló-strandfürdői leletek is alátámasztanak. Megnő viszont a meanderes díszítésűek száma (LAZAROVICI-NÉMETI 1983. 32.). Északnyugat-Románia területén Säcuieniben, Piscolton, Tireamban, Careiben, Cäpleniben, Moftinul Mic-Pescärie B és Zäuan-Dalma Cimitirului helyeken viszont ebben az időszakban éri el fejlettségének csúcspontját a festett kerámia. A festés mintázata hasonlóságot mutat a Magyarországon Tiszavasvári-Paptelekháton, Paszab-Zádón és Tiszavasvári-Keresztfalon találtakkal. E. Comsa ezt a festett kerámiát sacuieniként (COMSA 1960. 217-242., COMSA-NANASI 1972. 13-17.) és fejlett ciumestiként definiálta (COMSA-NANASI 1972. 13-15.). Szlovákiában M. Vizdal mint Vel'ké Raskovce csoportot ismertette (VIZDAL 1973. 13.), S. Siska pedig Kopcany csoportként (SISKA 1974. 3-14.) A későbbi időszakban a feketével festett kerámiát lassan felváltotta a pirossal festett. A későbbi fázis motívumai felfedezhetők az esztári és a Debrecen-Tócó parti leletekben. Egyes motívumok hasonlóságot mutatnak a Piscolt-värzari és a sántandrei anyaggal, melyek átmenetet képeznek a festett kerámia késői fázisába. 3. Késői fázis Ebben az időszakban a kerámia anyagának minőségi visszaesését tapasztalhatjuk: a szerves anyagokat felváltotta a homok vagy az iszap mint soványító anyag. Az edények felülete elveszíti a középső neolitikum során tapasztalt fémes fényt, mind gyakoribb a főként Erdélyre jellemző fehér slip. A bemetszések egyre ritkábbak, a festés alapjaként a slipes felületet használják. A festett motívumok a hullámos és a csúcsíves vonalak, a párhuzamos, ferde vagy vízszintes csíkok. Az edényformák az előző fázisban megismerteket követik, megjelennek azonban újabb, erre a periódusra jellemző típusok is, mint az "S" profilú edények, a gömbszelet alakú és a füles tálak, a gömbös edények, a félgömbös kupák, a kis fülű vállas amforák, a lábas kupák. A vonaldíszes kerámia fejlődési szakasza - úgy tűnik - már véget ért erre az időszakra, csak a Tisza kultúra vonalán észlelhetünk még fejlődést, ezért ezeket a leleteket Tisza, Tisza II, Tisza-Herpály, „tiszoid" néven definiálták (LAZAROVICI-NÉMETI 1983. 33.). Ezek a késői fejlődési elemek kimutathatóak a Cluj, a Lumea Nouä és a Szakáihát csoportnál is (MAXIM 1999. 80.). E. Comsa a Säcuieniben a C parcellában talált leleteket a Ciumesti kultúrába sorolta, megjegyezve a Tisza kultúra irányába mutató fejlődést (COMSA-NANASI 1972. 3-17.). A vékony, fekete vonalas díszítés a Herpály kultúra kezdetéhez köthető. A Zauan-Dâmbul Spánzuratilor (Akasztódomb) lelőhelyen tett megfigyelések alapján a késői fázis első szakasza időben azonos a Tisza kultúra első fázisával és a Szakáihát kultúra utolsó periódusával.