A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Jakab Attila ilyen darab Debrecen-Fancsikáról ismert. A vállon lévő hullámvonal alatt hét bekarcolt vonal található (MESTERHÁZY 1973. 104., 151. 10. kép 1., VÖRÖS 1990. 124. 5. ábra). A Fancsikán előkerült leleteket - köztük a kutyakoponyát rejtő edényt - Mesterházy Károly a XII-XIII. századra keltezte (MESTERHÁZY 1974. 255.). A tyukodi leletet rejtő edényhez hasonló lehet az a - valószínűleg hasonló korú - ismeretlen lelőhelyű fazék is, amelyet a Jósa András Múzeumban őriznek (VII. tábla 2.).

32 A két említett edény kora közelebbről nem határozható meg, de a Tyúkodon előkerült leletek segítségével bizonyítható, hogy ezzel a díszítésmóddal a XIII. első felében biztosan számolnunk kell, s vélhetőleg már a XII. század második felében - végén megjelent. A település A település a forrásokban először 1181-ben tűnik fel a cégényi monostor birtokainak összeírásánál. Ebben a Kölese ispán által alapított cégényi monostor részére tett adományokat és az ott élők kötelezettségeit is írásba foglalták. A többször átírt oklevélnek egyetlen - XV századi - másolata maradt fenn a Kapy család levéltárában (MOL DL 64073) (NÉMETH 2000. 59.). Az oklevélben Tyúkod határát - máig azonosítható módon - leírják. A Szamos bal partján fekvő településen ekkor lovas jobbágyok éltek (MAKSAI 1940. 223., NÉMETH 2000. 71.). A később Etetyukod néven ismert településsel azonos, melyet 1344-ben Lajos király a Szente-Mágócs nembeli Kölesei Máté fia Dénes fiainak visszaadott. A másik részéről, Tyúkodról 1215-ben egy Pósa nevű poroszlót említenek. 1220-ban lopással vádolják az idevalósi Timát. Még 1301 előtt III. András megparancsolta adószedőinek, hogy az egy fertós adót Omodé tyukodi jobbágyaitól ne szedjék be. Fia, István 1323ban egy birtokperben tanú, s a következő évtizedekben több ügyben is feltűnik a neve, az idevaló Tyukodi Domonkos fiaival együtt. 1335 után az Omodé fiak birtokrészüket eladták, Zsigmond pedig 1405-ben Tyukodi Domonkos leszármazottaitól elvette tyukodi birtokrészüket és az Őri családnak adományozta (MEZŐ-NÉMETH 1972. 131., KÁLNÁSI-SEBESTYÉN 1993. 449^450., NÉMETH 2000.71.). 1332-ben Kozma nevű papjáról hallunk. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt egyházát 1406-ban említik először (eccl-e in honorem B. Marie Virginis in eadem Tyúkod constructe -ZsO II/l. 4808. reg.) (MEZŐ-NÉMETH 1972. 131., NÉMETH 2000. 71., MEZŐ 2003. 473.). A település neve puszta személynévi eredetű, mely a tik-tyúk szónak a -d képzővel megtoldott alakjából alakult ki. Etetyukodja előtagja szintén személynévi eredetű. Vagy törökből származtatható vagy a magyar hét.het: számnév továbbképzéseként magyarázható (MEZŐ-NÉMETH 1972. 131.). Értékelés A tyukodi kincslelet néhány tárgytípust leszámítva jól illeszkedik a korszak hasonló leletegyütteseihez. A ritkaságnak számító láncos-csüngős fülbevalók, a palástdísz(ek), a hegyikristály betétes aranygyűrű, az épnek tekinthető ezüstlepények, valamint a töredék ezüströgök mellett nem 32 Lelőhelye és a bekerülés időpontja ismeretlen. Ltsz: 63.473.1. Ragasztott, kiegészített. Kívül-belül vörösesbarna, törésfelületénél szürke, kézikorongolt, homokos anyagú edény. Külső felületének egy része szürkésbarna. Pereme lekerekített, enyhén kihajló, külső részén hornyolt. A rövid nyakon egy bekarcolt hullámvonal fut körbe. A peremnél szélesebb vállban folytatódik, majd fokozatosan szűkül az alja felé. Az edény teste díszített; közvetlenül a hullámvonal alatt kezdődően bekarcolt csigavonal húzódik egészen az edény alsó harmadáig. M: 17,2 cm, Pá.: 15 cm, Vállá.: 17 cm, Tá.: 9 cm. Hasonló díszítésű peremtöredék megyénk területén legutóbb Nyíregyháza-Tesco lelőhelyen került elő. A feltárt településrészletet a leletanyag feldolgozója a XII. század második felére - XIII. század első felére keltezte. (L. Lukács József tanulmányát ugyanebben a kötetben, a 247-296. oldalon, X. tábla 1., XIII. tábla 2.) 266