A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról
Tatárjárás kori kincslelet Tyúkod-Bagolyvárról (KOVÁCS 1973. 80.), ám mint - Szabó Kálmán nyomán - Pálóczi-Horváth András is felhívta a figyelmet, hazánkban elsősorban az öv összecsatolására használták ezeket a csatokat (PÁLÓCZI 1989B. 126-127.). Hasonló, domború mintával díszített darabot több helyről is ismerünk: pl. Bajótról (PARÁDI 1963. 207., PARÁDI 1975. 132., 133. 9. ábra 1.), Karcag határából (HAMPEL 1882. 148., PARÁDI 1975. 136., 137. 11. ábra 3.). Legutóbb a fuchsenhofi kincsleletben kerültek elő nagy mennyiségben ép és töredékes példányai (FUCHSENHOF 2004. 432^161. Kat. 7-55., 61.). Utolsó ékszerünket - amely töredékesen került elő - csak vastagsága alapján nevezem feltételesen karperecnek. Valójában annyit mondhatunk, hogy egy kör alakú tárgy - talán karperec vagy köpűs záródású karika - egy töredéke. 29 Az érmek és az ezüströgök Az újabb érmeket 30 és ezüströgöket nem számolva a következőképpen összegezhetjük az ékszereken kívül előkerült tárgyakat: 1305 érem, melyek valamivel több mint 69%-a magyar brakteáta és közel 30%-a friesachi dénár. A maradék 1%-on 10 német és 1 angol pénz osztozott. A friesachi dénárok egy része 1235 utáni, éppen ezért elrejtésük nagy valószínűséggel a tatárjáráshoz köthető. A pénzek összetétele nem számít különlegesnek, és átlagban is megfelel a hasonló korú leletek összetételének. Annál érdekesebb a veretlen ezüstök jelenléte a kincsben, amelyek fontos bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a veretlen ezüstök használata együtt történt a friesachi dénárokéval. A leletben két - kiegészíthető - ezüstpogácsa darab, valamint 11 kisebb ezüströg van. A két nagyobb - közülük a kisebb teljesen ép - fontos adatokat nyújt a korabeli súlyrendszer megismeréséhez (GEDAI 1984. 23-29.). Magyarországon legutóbb a Jászdózsa-jászapáti kincsleletben került elő ezüströg friesachi érmekkel együtt (POLGÁR 1999. 161., POLGÁR 2007. 91-92.). 31 A környező területek XII-XIII. századi kincsleleteiben érmekkel együtt előforduló veretlen ezüstöket legutóbb a felső-ausztriai Fuchsenhofban talált leletek kapcsán gyűjtötték össze (FUCHSENHOF 2004. 83-90.). Az edény A kincsleletet egy edényben (fazékban) rejtették el, amelynek csak töredékei kerültek múzeumba. Profilja csak részlegesen szerkeszthető meg. A lelőhelyen további Árpád-kori kerámia nem került elő. A töredékekből annyi kiderül, hogy a váll fölött egy hullámvonallal, míg testének többi részén bekarcolt vonalakkal díszítették. Olyan csigavonallal díszített fazekat, amelyikben tatárjárás kori kincsleletet rejtettek el pl. Hajdúszoboszló-Aranyszegpusztáról (PARÁDI 1963. 206. 2. kép 4., 231. 16. kép 4-4a., 243. MÓDY 1975. 84. 4. kép) és Rimócról (PARÁDI 1963. 206. 2. kép 5., 230. 15. kép 2., 243.) ismerünk. Ezeken az épen maradt edényeken azonban nem találunk hullámvonalat az edény testén. A tyukodihoz hasonlóan hullámvonalas a geszti kincsleletet rejtő edény megmaradt nyaktöredéke - igaz ez esetben a legkésőbbi érmek már III. András korából valók. Az elveszett Pátroha-Butorka-dűlői leletet rejtő edényről tudjuk, hogy „öble hullámvonalakkal volt díszítve" (ALISPÁNIJELENTÉSEK 1931. 103.). Tágabb környékünkről is ismerünk olyan kiegészített edényeket, amelyek alakja és díszítése alapján elképzelhetjük, hogy milyen lehetett az elrejtéskor még nyilván ép tyukodi fazék. Az egyik 29 Lektori véleményében Ritoók Ágnes megjegyezte, hogy ebből a korszakból biztosan karperecként meghatározható ékszert nem ismerünk. így esetünkben sem bizonyítható, hogy az említett darab karperec töredéke lenne. 30 Ezeknek feldolgozását Tóth Csaba végezte el. Munkáját ld. e cikk végén (Appendix I.). 3 * A közel 3500 érmet egy „kézzel formált, fehér színű agyagpalackban [rejtették el], melynek teljes felületét hullámvonalak díszítik" (POLGÁR 1999. 161., ld. még POLGÁR 2007. 91-92.) 265
