A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Papp D. Tibor: A Sóstói úti „Vityilló” lakója. Epizódok Jósa András életéből

A Sóstói úti „Vityilló" lakója Amikor Jósa András élete utolsó szakaszába érkezett, eladta a Vityillót. Aki megvette, alkudozás nélkül jutott hozzá. Lebontatta a Vityillót, letaroltatta a dombokat is, újszerű villa épült a helyén. Sokaknak él még emlékezetében, akik e sorokat olvassák. A fenyők, az olajfák még élnek. Ezek még emlékeztetnek Jósa Andrásékra és a korra, mely után jobb már nem következett." (JÓSA 1934. 178-180.) A fenti hosszú idézetből kiderül, hogy Jósa András szerette a szőlőt és a bort is, hiszen kertjében - leánya elmondása szerint - még egy Kossuth-tól származó szőlőtőkét is nevelt (JÓSA 1934. 344.). Ám a polihisztor megőrizte egész életén át pajkos kedvét, és az alábbi részletek bizonyítják, hogy kora ifjúságától érett koráig szerette a szembenállást, a tréfát és a kreativitást. Krúdy Gyula eposzi hangnemben megírta Jósa életének általa ismert történetét (a vármegyei főügyész öreg Krúdy feleségének, az író nagyanyjának információ alapján). Kiderül ebből, hogy Jósa ifjú korában betyáros virtussal rendelkezett, és megjárta a nagykállói börtön pincéit is, a „betyárok fogadóját", s elkötötte Dessewffy gróf remek lovát.

1 Az alábbi Krúdy részlet tanúsítja ezt az időszakot. „Andrisban még dolgozott a legényesség, cifra szűr a vállán, bojnyik hajzata a homlokában, akasztófakedv a szívében. Akkor toppant az öreg úr elébe a bokrok közül, amikor egy őszi reggelen kertje hervadó virágait nézegette. - Én vagyok a Jósa Andris. - Ejnye no - kiáltott fel az öreg úr. - Azt hittem, hogy maga Rózsa Sándor ugrik elém. Hát te vagy az öreg Jósa Mátyásnak a fia? Hát mi a kívánságod? - Hogy még egyszer elbúcsúzhassak a csikótól. - Megteheted fiam - Andris, egy szavam volna. Jósa gyanakodva megállott. Hallott ő már olyasmit, hogy ilyenkor szoktak megérkezni a komisszáriusok. De az öreg úr nyájasan intett a kezével, mintha az édesapja hívná. Andris elvadult, elbúsult szívében megszólalt valami hang. A léptei önkéntelenül visszavitték az öreg úrhoz, és ez volt a szerencséje. Mikor másnap reggel a királytelki gróf visszautazott a fővárosba, a hintó bakján rendes öreg huszár helyett fiatal hajdú volt. Némelyek a környéken ismerősnek vélték a hajdú arcát. Kovács, a pandúr-csendbiztos vizsgaszemmel méregette a legényt a megyei határcsárdánál. De ki merészelte volna megállítani Dessewffy gróf hintaját? Jósa Andrist aztán nem is látták Szabolcs megyében jó pár esztendeig. Hír jött felőle, hogy németországi egyetemen az orvostudományt tanulja. ... Hősünk, Jósa Andris azokkal került egy kalap alá, akik általános amnesztiát kaptak. Mikor a hetvenes években, mint kitanult orvos megtelepedett Nagykállón, régi barátai rövidesen a vármegyefőorvosává választották. Tán éppen azokban az emeleti szobákban lakott, amely alatt egykor az „ úri betyárok fogadója " volt, ahol Rebesszerrel együtt raboskodott. Országos nevet szerzett magának az orvosi tudományban, különösen az operációi voltak bravúrosak. Európai nevet szerzett magának a régiségtudományban felfedezvén egy pár ősmagyar sírt a szabolcsi homokbuckákban, ahol ifjú korában betyárkodva nyargalászott; megalapítván a Szabolcs megyei múzeumot, amelynek ősmagyar leletei ismeretesek a tudományos világ előtt. " (KRÚDY 1980. 46^18.) Rákos Sándor a „Nyíri kuruc" c. írásában megemlíti Jósa sokoldalúságát, különféle találmányait. Leonardo da Vinci lelke lakozott benne — írja Jósa Andrásról — egy régi méltatója. Az idézet tárgyi tévedései alapján Krúdy történetét nem tekinthetjük hitelesnek. Viszont jól példázza, milyen szerteágazó legendák övezték Jósa András alakját. A szerk. 39