A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)
Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68-175) rendszere darabjaira hullott szét (MAC DONALD 2005. 86.), s ezzel az egész dunai régió vészesen labilissá vált. Ez a helyzet robbantotta ki a 166-170 közötti markomann háborút. 30 A Pontus-vidéken 62-69 között kialakult állapot némiképp hasonló lehetett a Duna-vidéki 166-168 közötti szituációhoz. 31 így aztán nem véletlen egybeesés az, hogy a Bosporusi Királyság római megszállásáról először 62-ben hallunk, majd közvetlenül ezután 63-ban. Ugyancsak ismeretes, hogy Silvanusnak sikerült alávetnie a szarmatákat és 100.000 embert átszállítania a Duna túlpartjára, hogy ott római területen telepítse le őket, s ezzel véget vessen a Dunától északra zajló nomád lázadásoknak. 32 A 60-as évek roxolán nyugtalansága 33 kétségtelenül abból eredt, hogy az odrisi trák-pontusi állami rendszert két akció során (46-51/62) letörték, és a római támogatás teljesen kiesett azoknak a nomádoknak a gazdaságából, akik abból éltek, hogy ezeknek a királyságoknak szolgálatokat tettek (MAC DONALD 2005. 60.). 34 Tudunk róla, hogy Rhescuporis római támogatásban részesült, amikor Vespasianus egyetértésével a Bosporusi Királyság trónjára ültették (MAC DONALD 2005. 69.). 69-ben Rhescuporis pontusi királysága ugyanazokat az ikonográfiái konvenciókat adoptálta - Victoriát a pálmával -, amelyeket Silvanus használt 62-ben (14. kép 35 ). 36 62-ben Róma egy erődemonstrációt megkívánó hatalmi válság után újra sikerrel szerezte meg magának szövetségesként Bosporust. Másrészt 69-ben Rhescuporis már újfent számolt a rómaiak támogatásával, 34 30 Cassius Dio (71.11, 1—4.) kimondottan arról ír, hogy a dunai törzsek ezekben az években izgatottan követelték a római járadékokat, azzal fenyegetve a birodalmat, hogy háborút indítanak ellene, ha kéréseiket nem teljesítik. „Marcus Antoninus Pannoniában maradt, hogy fogadja a barbárok követeit; mivel ebben az időben is sokan keresték fel. Néhányan Battarius, egy tizenkét éves fiú vezetésével szövetséget ígértek; ezek pénzbeli ajándékot kaptak és sikeresen megzabolázták Tarbust, egy szomszédos törzsfőt, aki megjelent Daciában és pénzt követelt, azzal fenyegetőzve, hogy háborút indít, ha nem kapja meg." (Idézve MILLAR 1988. = MILLAR 2004. 220. alapján. Angolról fordította Kulcsár Valéria.) 3 1 Nero és a Julius-Claudius dinasztia az alatt a hatalmas pénzügyi nyomás alatt omlott össze, amelyet Nero okozott a maga „lupus és agon" politikájával, valamint keleti háborúival (GRIFFIN 1984.). 32 Aelianus Tiburban (Tivoli) talált sírfelirata (CIL XIV 3608). Ld. még VULPE 1938. 122. 33 A Fekete-tenger partvidékének iráni nomádjai tevékeny részt vállaltak a Chersonésosban rendszeresen jelentkező stasisban. így III. Mithridates államcsíny kísérlete során Kr.u. 46-ban megnyerte magának a meót és szarmata törzsek támogatását, amelyek megtámadták a Kotyst támogató törzseket. Azután, hogy támogatók nélkül maradt, Mithridates egy szarmata törzsfőre bízta magát, aki Claudius császárral tárgyalt Mithridates megadásáról. Másfelől Aspurgos szintén komoly szarmata kontingensekkel számolt hatalmi harca során. (TAC. Ann. 15-21., MAC DONALD 2005. 63.) "It is clear that the citizen class in the Bosporan kingdom was highly organized, and formed an aristocracy, which was principally responsible for defending the kingdom from foreign attacks. These citizens probably formed the army of the Bosporan kings. We do not know how the army was organized. The nucleus was formed by citizens. But we may take it for granted that the Bosporan kings tried to obtain assistance from semi-independent subject tribes and from 'allies' tribes, that is to say, tribes which would serve for pay." (ROSTOVTZEFF 1922. 166.) 35 MAC DONALD 2005. 71. n° 358 (Hermitage 28022). 3 " Kr.u. 69-ben Rhescuporis - a Vespasianus égisze alatt működő új bosporusi király - különböző eszközöket használt, hogy trónrakerülését illusztrálja a véreteken. Ilyenek pl. az elefántcsontból készült kuruliszi szék {sella curulis), a korona a gemmákkal {corona aurea gemmata), a pajzs, valamint egy elefántcsont jogar {scipio eburneus), amelyek a Róma-barát bosporusi vezetőt királyi méltósággal ruházták fel (MAC DONALD 2005. 71.). Egy másik nagyon jelentős verettípuson (Mac Donald N 354.) az új király harci regáliái (pajzs, lándzsa, kard, harci csákány, a legyőzöttek levágott feje) közvetítik az újonnan megválasztott uralkodó alázatát Róma hatalma iránt. Nagyon valószínű, hogy ez a típus azt is jelzi, hogy háború esetén Rhescuporis köteles bosporusi csapatokat biztosítani Rómának (lófej ábrázolása). Ezek a verettípusok általánosan elterjedtek más bosporusi uralkodóknál is. Ugyanakkor Victoria ábrázolása a pálmával (Mac Donald N 358.) - amely határozottan katonai győzelemre utal, de mindenekelőtt azt jelzi, hogy visszatértek a Bosporusi Királyság és a potenciálisan lázadó nomád törzsek közötti egyenlőtlen szövetséghez (ld. Mac Donald N 359. hátlap típusát, amelyen a jobb oldalon álló Rhescuporis lábával egy összekötözött foglyon tapos mellettük egy tropaeummal, mögötte pedig egy második fogoly felnéz rá) - nem általános. 95 14. kép / Fig. 14
