A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Régészet - Fernando López Sánchez: Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68–175)
Római éremkibocsátás és a szarmata szövetségesek (68-175) Britanniát illeti, amelyről Septimius Severus érmei emlékeztek meg, itt nem a közép-angliai és Temze völgyi békés római Britanniáról van szó, hanem a Hadrianus-faltól északra fekvő Britanniáról, azaz a Rómától független ősi Kaledóniáról, a mai Skóciáról. Vagyis abban az időpontban, amikor ezeket az érmeket verték, sem Vespasianus - lázadó és egy ideig kormányzás nélküli - Judeáját, sem Septimius Severus kaledóniai Britanniáját nem tekintették szokványos, teljes jogú római provinciának. Mindkét régió mindenekelőtt római megszállás alatt lévő területnek számított. 6. kép / Fig. 6 7. kép / Fig. 7 8. kép / Fig. 8 A IV. században megjelenő Francia (6. kép 8 ), Alamania (7. kép 9 ), Gothia^ vagy Sarmatia (8. kép 11 ) feliratokat ugyanúgy kell értelmeznünk, mint az I. századi, az első felkelés utáni (66-70) Iudea vagy a III. századi Britannia feliratot. A római rendszer teljesen bekebelezhette volna őket, mégis inkább tekintették őket protektorátusoknak, semmint a birodalmi adminisztratív rendszerbe integrált provinciáknak. E tekintetben fontos megemlítenünk, hogy csak 175-ben került arra sor, hogy a császárok közül elsőként Marcus Aurelius Sarmaticusnak nyilvánította magát a Bellum Sarmaticum után. 12 Vagyis a Sarmaticus cím 175. évi felvétele inkább arra utal, hogy a dunai szarmaták egy római protektorátus, s nem provincia lakói voltak. 13 A választ arra, hogy miért nem jött létre a szarmata római provincia, három auktornál találjuk meg: Appianosnál (APPIÁN. Praef. 7.), Pseudo-Aurelius Victornál (PSEUDO-AURELIUS VICTOR 15.3.) és Pausaniasnál (PAUSANIAS 8.3.4.). Mindhárman azt állítják, hogy a provincia létrehozása Róma számára - mind financiálisán, mind munkaigényét tekintve - sokkal többe került volna, mint a határain kívül fekvő protektorátusok és vazallus királyságok létrehozása (RÉMY 2005. 243-244.). Felette vonzó volt a vazallus királyságok fenntartása, amelyek rendkívüli adókkal fizettek legutóbbi vereségükért. így, miután 175-ben Marcus Aurelius a Sarmaticus címet adományozta magának, azt követelte ellenfelétől, a szarmata Zanticus királytól, hogy adjon neki 8000 lovast, akik közül 5500-at azonnal Britanniába, küldtek a római hadsereg segédcsapataiként (Dio 72.16.). Az, hogy a rómaiak lovascsapatokat követeltek a legyőzött ellenségtől, nem csak hogy tipikus római viselkedésnek tekinthető, hanem mindenekelőtt arra a végső okra is rámutat, hogy miért nem alakították római provinciává a meghódított területet. Hiszen például mióta 83-ban Domitianus a Germanicus 8 www.coinarchives.com : Crispus, 1 l h solidus, 6,70 g Trier, AD 320, Numismatica Ars Classica, Auction 34, Auction date: November 24*, 2006, Lot Number 90. 9 www.coinarchives.com : Constantinus II, Nummus, 3,13 g, Sirmium, AD 324/5, Auktionhaus H. D. Rauch GmbH, Mail Bid Sale 11, Auction date: September 12*, 2006, Lot number 1302. 10 Ld. BRUUN 1966. (= RIC VII). Róma 332-333, 333., N 306. a Victoria Gothica felirattal és KENT 1981. Trier 332-333, 215., N 531. Debellatori Gentium Barbarum/Gothia felirattal. 11 www.coinarchives.com : Constantinus I, Nummus, 3,84 g, Trier, AD 323-324, Münzen & Medaillen Deutchland GmbH, Auction 20, Auction date: October 10*, 2006, Lot number 421. *2 Marcus Aurelius 175 júliusában/augusztusában lett Sarmaticus (KIENAST 1990. 139.). Domitianus (KIENAST 1990. 117.), Nerva (KIENAST 1990. 120.), Traianus (KIENAST 1990. 123.), Hadrianus (KIENAST 1990. 130.) vagy Antoninus Pius (KIENAST 1990. 135.) soha nem kapták meg a Sarmaticus jelzőt annak ellenére, hogy háborúztak a szarmatákkal. " BIRLEY 1966. 180. szerint Marcusnak a két új provincia létrehozására irányuló terve a 180. évi hadjárat idején lebegett a szeme előtt. A szóban forgó területek azonban soha nem váltak provinciává, sem 175-ben, sem 180-ban. 91
