A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Restaurálás - Németh Erika: Egy összeégett kelta leletegyüttes restaurálása

Németh Erika UV-sugaraknál is rövidebb hullámhosszúak (10 nm alatti hullámhossz), energiájuk tehát még nagyobb. Ezáltal képesek az olyan anyagokba is behatolni, amelyek a látható vagy az UV-sugarak számára áthatolhatatlanok (CRONYN 1996. 65-66.). A földrögben megbúvó tárgyak tisztításában ennek megfelelően a röntgenfelvételek igen nagy segítséget nyújtanak. Jelen esetben is nagymértékben megkönnyítette a tárgyegyüttes bontását. A felvételeket tanulmányozva szembesültem azzal, hogy több tárgy együtteséről van szó. A tárgyak állapotával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a hamvasztás során a különböző típusú anyagok eltérően reagáltak a hőre. A bontás során előkerült üvegkarkötő, valamint egy vékony huzalból készült bronzfibula feltehetően a tűzben deformálódott. Ugyanakkor a vastárgyak esetében éppen a tűznek köszönhetően az anyag nem korrodálódott lemezesen. A korrózió ugyanúgy kialakult, de a tárgyak alakja ezekben az esetekben jobban megőrződött. Ki kellett választanom a legmegfelelőbb bontási eljárást. Konzulensemmel, Séd Gáborral, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátorával megállapodtunk, hogy az anyagok típusának, állapotának kérdéses volta miatt vegyszeres kezelést semmiféleképpen sem alkalmazunk. így a mechanikus tisztítás mellett döntöttünk. A bontás fokozatosan, lépésről-lépésre történt. Az „egymásba kapaszkodó" tárgyakat csak gondos dokumentálás után választottam szét, így mind a restaurátor, mind a régész pontos információt nyert a leletek elhelyezkedéséről. A bontást nehezítette, hogy az egymás alatt-felett fekvő leletek között csontok is voltak (3. kép). Ezeket helyenként levédtem, megelőzve ezzel azt, hogy a csontok eltörjenek. Időnként azonban döntenem kellett, hogy a régészeti lelet vagy a csont kárára folytassam-e a bontás. A választás az utóbbira esett. A fémek érintkezési felületein a darabok nem csak összeégtek, de össze is korrodálódtak. Emiatt ezeket helyenként csak felületi sérüléssel lehetett szétválasztani. A homokot, a lazább szennyeződéseket szike, bonctű segítségével valamint motoros csiszológéppel távolítottam el. A bontás eredményeként a következő darabok kerültek elő: - kisméretű vasfibula (a röntgenfelvétel idejére már leesett a földlabdáról), - nagyméretű, kötött és gombbal díszített lábú vasfibula, - kötött és koronggal díszített lábú bronzfibula (a röntgen előtt nem látszott), - babos díszű, üreges bronzkarperec - hornyolt és sima vaskarperec, - hármas bogyósorral díszített kék üvegkarperec, - kéttagú, lándzsa alakú vas övkapocs (nem volt egyértelműen azonosítható), - csüngős vasgomb. A tárgyak töredékes állapotban kerültek elő (4. kép). Egyazon tárgy összetartozó darabjai a földlabdán belül egymástól távolabb voltak, és rétegesen egymásra olvadtak. A nagyméretű vasfibula több darabra törött, és a láb vége hiányos volt. A kisméretű vasfibula rugója és 3. kép Az együttes a külső homokréteg letisztítása után: jól láthatóak a hamvasztás következtében a tárgyakhoz tapadt csontdarabok Abb. 3 Das Ensemble nach Entfernen der äußeren Sandschicht: gut zu erkennen sind die in Folge der Einäscherung an den Gegenständen haftenden Knochenstücke 488