A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Bene János: Nyíregyháza az I. világhábrúban

Nyíregyháza az I. világháborúban hogy gyalogezredet, ezredtörzset és kiegészítő parancsnokságot látna szívesen Nyíregyházán (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1916. aug. 18. Kgy. 418., 420/1916.). 1916. március 17-én a közgyűlés városi tejgazdaság létesítését határozta el, hogy így enyhítsenek az égető tejhiányon. A közgyűlés által engedélyezett 150.000 korona rendkívüli hitelből 80 fejőstehén beszerzését mondták ki. A teheneket a város Bundi nevű épületének istállójában helyezték el, gondozásukra orosz hadifoglyokat állítottak munkába. A takarmányozáshoz szükséges széna rendelkezésre állt, burgonyát és korpát az illető központoktól igényeltek. Takarmányrépát a város házilag termelt, nyáron pedig a városi közlegelőre hajtották ki a teheneket (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1916. márc. 17. K. 5844/1916.). 1916. május 16-án, hétfőn reggel kezdték meg a tej árusítását a jövedékkezelési bizottság döntése alapján az arra rászorultak között. A vállalkozás azonban csődbe jutott, 1917. július 13-án 41.000 koronát meghaladó veszteséggel fel kellett számolni. Az 1915-1916-os tél megpróbáltatásai után 1916. július 28-án már arról kellett a polgármesternek beszámolnia, hogy a kormány zár alá vette az egész termést, és október 15-ig mindenki köteles volt a terményfelesleget bejelenteni. A lakosság szorongását csak növelte, hogy a földművelésügyi minisztérium közölte, a várt 44 millió mázsa termés helyett csak 32 millió mázsát takarítottak be az országban (TAKÁCS 1987. 152.). Az 1916. szeptember 22-i közgyűlésen Ballá Jenő polgármester be is jelentette, hogy a Haditermény Részvénytársaság nem tudott elegendő terményt beszerezni, így a rekvirálást azonnal megkezdték ott, ahol a cséplés befejeződött. A város egyelőre nem tudott terményt vásárolni az ellátatlanok részére. A gazdák körében is szűkre szabta a kormány a fejadagokat, a 15 évnél idősebbek részére havonta és fejenként 18, a 15 évnél fiatalabbakra pedig 14 kilogramm terményt lehetett viszszatartani, a többit be kellett jelenteni (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1916. szept. 22. Kgy. 462/1916.). Ballá Jenő másik bejelentése, miszerint Románia átállásával a román csapatok betörtek Erdélybe, már nem volt újdonság, hiszen a hírek eljutottak a lakossághoz, s a menekülőkről is tudomásuk volt. A városba már korábban megérkezett a minisztérium értesítése is, hogy Nyíregyházára a Maros-Torda vármegyei menekülteket irányítják, de a vasúti szállítások kavarodása miatt mások is érkeztek a városba. A szeptember 22-i közgyűlés a menekültek ellátásával foglalkozott, megállapítva, hogy először csak szórványosan jöttek a menekülők, majd amikor befutottak az előre jelzett vonatok, a tömegesen érkezőket a nagylaktanya fedett lovardáiban helyezték el, ahol ellátták élelemmel, majd pedig részint a város belterületén már berendezett szállásokra, részint a vármegye különböző járásaiba irányították őket. A Nyíregyházán elhelyezettek száma 1.100-ra volt tehető. Ők a körülményekhez képest jól voltak ellátva, bár a segítő akcióra szánt pénz kevés volt. A kormány 100.000 koronát bocsátott az alispán rendelkezésére, kikötve, hogy egy menekültre, egy napra, 1 koronánál többet nem lehet költeni, de ebbe beszámítandó a Haditermény által ugyanezen célra bocsátott termény is. Ez az összeg így kevésnek bizonyult. A polgármester a társadalom áldozatkészségére számított, és bejelentette, hogy a gyűjtés a legrövidebb időn belül elkezdődik. Egy hónap múlva, az október 20-i közgyűlésen Ballá Jenő már arról számolhatott be, hogy valamennyi ide utalt erdélyi menekültet elhelyezték. 2.400-an voltak a városban, 800-an tömegszállásokon laktak. A korábbi 1 koronás fejadagot a kormány 2-re emelte, így ellátásuk biztosított volt. Fűtőanyaggal is ellátták őket, mert Énekes János prépost közbenjárására a Dessewffy grófok megengedték, hogy a birtokukon lévő egyik út melletti akácost kivághassák (SzSzBM Lt. V.B.181. jkv. 1916. okt. 20. Kgy. 536/1916.). A fa kitermelését a huszárok, a szállítást a városi fogatok végezték. Az erdélyi menekültek sorsa akkor rendeződött igazán, amikor 1916. november 30-án különvonatokkal hazatérhettek otthonukba. 1917 márciusában a közgyűlés az ellenség által elpusztított Erdély felsegítésén munkálkodó Pro Transsylvania országos bizottság munkáját 1.000 korona megszavazásával segítette.