A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Történelem - Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus meccénás
Terdik Szilveszter a cellák egyenletesen oszlanak el a többi épületrészben. A tizenkét tengelyes déli homlokzatot két kéttengelyes oldalrizalit teszi egy kicsit változatosabbá, bár a XIX. század végén épült egy középső rizalit is. A szobákat csehsüveg-, a folyosókat fiókos dongaboltozatok fedik. Az épület külsejét egy hangsúlyos koronázó párkány és az ablakokat díszítő szalagkeretek teszik díszesebbé. A teljes kolostort és templomot kőfal vette körül. A kolostorról több korabeli alaprajz is fennmaradt. Az első Olsavszky Manuel 1750-ben készült végrendeletén található, amelyen a keleti szárny nincs kidolgozva. Egy másik alaprajzon viszont az egész épületet részletesen felvették, ami néhány változtatástól eltekintve alapvetően megegyezik a megépült formával.' 33 A kolostor belső kialakítása az építkezés folyamán többször módosult. 1753-ban már beköltöztek a szerzetesek, de csak 1756 körül készült el az épület (PUSKÁS 1995. 175.). Liczky egy nyugtája szerint 1749 és 1757 között 2078 rajnai forintot és 5 krajcárt vett fel az itteni munkáért (DAZO Fond 151, Opisz 1. Nro. 1192, 2r.). A kolostor stabilitását és fennmaradásának alapját végül is Károlyi Ferenc birtokadománya teremtette meg. 1757-es és 1758-as alapítványi leveleivel minden Pócson lévő jószágát, 1000 holdas birtokát a hozzátartozó majorral és tartozékaival együtt a bazilitáknak adományozta. 134 Olsavszky Mánuel az adományozástól függetlenül nagy becsben tartotta a Károlyi családot. Már említett végrendeletének ötödik pontjában elrendeli a monostor szerzeteseinek, hogy havonta mondjanak egy énekes misét a Károlyi Ház megőrzéséért, barátainak lelki üdvösségéért, ellenségeinek megtéréséért. 135 Korabeli dokumentumok tanúsága szerint Rácz Demeter még tovább is támogatta a bazilitákat. 1766-ban tett egy nagyobb adományt - 400 német forintot -, amikor a kolostort már elkészültnek mondják, de még 1776-ban is további összegekkel támogatja a később adódó munkákat (PUSKÁS 1995. 188. 44. és 45. jegyzet), hiszen még 1778-as végrendeletében is készületlenként említi az épületet. A pócsi baziliták és Rácz Demeter jó kapcsolatára utal a károlyi egyházközség történetét tárgyaló Aranykönyv is. Ennek szerzője ugyanis tudni véli, hogy Rácz Demeter bazilitákat akart telepíteni Károlyba. Az biztos, hogy 1776-tól egészen az 1840-es évekig baziliták látták el a parókiát, noha a XIX. század elején az összeírások tanúsága szerint még volt rendes, egyházmegyés parókusa (Aranykönyv 6. a nagykárolyi egyházközség irattárában). 3.3.2. Munkács Valamikor a XV. században alapították Munkácson a csernek-hegyi Szent Miklós monostort. Első hitelesnek tartott 1458-os oklevele már egy püspökről tesz említést. Egészen 1751-ig valóban a munkácsi püspökök székhelye is volt, akik a szerzetesek közül kerülhettek ki (HODINKA 1909. 187.). A XVIII. század folyamán viszont a szerzetesek és a püspök közötti ellentétek odáig 133 Mindkettőt a máriapócsi bazilita levéltárban őrzik. Puskás a részletesebbet későbbinek tartja. Észrevételével ellentétben nem a déli oldalra, hanem a keletire került át az északi oldalra tervezett lépcsőház (PUSKÁS 1995. 171., 188., 41. jegyzet, 175. 8. ábra, 176. 9. ábra). A harmadik Olsavszky Mánuel 1763-as portréján látható (Máriapócs, Bazilita Gyűjtemény), amely az előző kettőn alapszik (PUSKÁS 1995. 183. 23. ábra). Egy alaprajz fönnmaradt még a beregszászi levéltárban is, amelyen a keleti traktus szintén kidolgozatlan, csak a kontúrjait jelölték (DAZO Fond 151, Opisz 1. Nro. 525, 5.). 134 Az 1757. június 20-án, illetve 1758. február 24-én kelt adománylevelet a bazilita levéltárban őrzik (PUSKÁS 1995. 175., 188. 44. jegyzet). A levelek szövegét közli: BASILOVITS 1799/1804. Pars III. Caput IV-V. 24-37. A birtokokkal együtt a szabad ispánságot is nekik adományozta, de a dézsmát megtartotta magának (az 1758-as levél szövege: MOL P 392, 58. fiók Lad. 50. No. 77.) (KÁROLYI 1911. 1. 154.). 135 p us kás szerint a végrendelet 1750. december 1-én kelt, teljes latin szövegét is közli (PUSKÁS 1995. 189-190.). Basilovits szerint viszont 1753. december 1-én kelt, és már ő is közli a szövegét (BASILOVITS 1799/1804. Pars III. Caput VI. 37^12.). 370
