A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Nagy Vera: Kiss Lajos szerepe a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményének megalapításában

Kiss Lajos szerepe... máig példamutató leírását adva. 1908-ban jelent meg első publikációja^ kenyérsütés Hódmezővásárhelyen címmel. Ebben az évben a néprajzi gyűjtemény 1372 darabra nőtt (Kiss 1958A. 34.). 1912-ig a gyűjtemény ötször költözött új helyre, ami persze a tárgyaknak sem tett jót. Az érdektelenség és a megbecsülés hiánya a városvezetés részéről arra késztette Kiss Lajost, hogy nyolcévi szorgos munkát feladva 1912-ben elfogadja a nyíregyházi múzeum által felajánlott múzeumőri állást. Vásárhelyi gyűjtőmunkája során az e tevékenységre vonatkozó szemléletváltás is kiolvasható visszaemlékezéséből. Kezdetben elsősorban a népművészeti szempontból kiemelkedő szépségű darabokat igyekezett begyűjteni, s ebben nyilván Tornyai útmutatása volt irányadó számára, aki ezt így fogalmazta meg: „Fő az, hogy díszítés, cifraság legyen rajta. Dísze többet ér a régiségénél. " (Kiss 1958A. 8.) Ennek jegyében kerültek a gyűjteménybe a festett bútorok, a karcolt vagy írókás díszítésű cserépedények, a szőrös párnavégek. A későbbi években gyűjtőmunkája szélesebb körre terjedt ki, melyre valószínűleg budapesti tanulmányútjának és Bátky Zsigmondnak is hatása lehetett, így szaporodott a gyűjtemény a gazdálkodás, a halászat, a kismesterségek eszközeivel. A megszerzett tárgyakról igyekezett minél több információt begyűjteni, s ezeket kisebb tanulmányaiban publikálta is (szőrös párnavégek, csiholóacélok, cigányfogasok, karikásostor stb.). Külön tanulmányt szentelt a tárgyak életének, melyben elsődleges funkciójukon túli felhasználásukra is kitért. 1912-ig Kiss Lajos a Dél-Alföld legjelentősebb és legrendszeresebben gyűjtött néprajzi tárgyegyüttesét hozta létre (FILEP 1983. 39.). Távozása után négy évtizeden át nem folyt rendszeres gyűjtőmunka a múzeumban, a gyűjteménynek sem volt szakértő gondozója, a sok költözés pedig rontott a tárgyak állapotán. Kiss Lajos Vásárhelytől soha nem szakadt el teljesen. A múzeummal az 1950-es évek elején került újra kapcsolatba. A néprajzi gyűjtemény korszerű nyilvántartása az 1950-ben nyitott leltárkönyvvel kezdődött. Ennek tanúsága szerint az 1950 és 1953 között beleltározott tárgyak - tehát a törzsanyag - többségének gyűjtője Kiss Lajos volt, mellette kisebb mértékben Tornyai János, majd 1952-től Péczely Attila orvos, népdalgyűjtő. A néprajzi anyag 1950-es rendezése Galyasi Miklós, igazgató kezdeményezésére történt, aki a munka elvégzésére az akkor már Kossuth-díjas néprajztudós Kiss Lajost kérte fel, illetve kérte ki a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjától arra hivatkozva, hogy az anyag nagy részét ő gyűjtötte föl és ő ismeri legjobban. Kiss Lajos szeptemberben kezdte meg ezt a munkát szegedi és budapesti egyetemi hallgatók - Nyilassy Judit, Sergő Erzsébet és Császtvay István - segítségével. A múzeum néprajzi gyűjteménye ekkor 3000 darabból állt. (Ma a gyűjtemény közel 8800 darabos.) Filep Antal tanulmányából tudjuk, hogy ezt a munkát nem végezhette saját tempójában, saját elgondolása szerint. A hozzá beosztott egyetemisták segítségével leírókartonokat készített, de mindezt olyan kampánymunkában volt kénytelen végezni, hogy lehetősége sem adódott a gyűjtések során készített feljegyzéseit felhasználni a tárgyak leírásához. így csak emlékezetből örökített meg néhány, az egyes tárgyakhoz kapcsolódó adatot (FILEP 1983. 53.). Katalóguscédulái sok esetben így is páratlan értékű és pótolhatatlan információkat tartalmaznak. Tárgyleírásai pontosak és alaposak. Megfigyelhető, hogy a legbőségesebb információkkal a népi kerámia emlékanyagát látta el, ami a fazekasság kutatása során szerzett tapasztalatain alapult. A Kiss Lajos által gyűjtött anyag egy részét Gáborján Alice leltározta be 1950-ben. Kiss Lajos nem tudott megbarátkozni az akkori múzeumvezetés koncepciójával sem. 1946ban nevezték ki a munkaszolgálatból hazatért Galyasi Miklóst múzeumigazgatónak. Galyasi jogi diplomával és széleskörű műveltséggel rendelkező, világot járt ember volt, de muzeológiai képzettség nélkül került a múzeum élére. Jelentős szerepet töltött be a vásárhelyi művészélet szervezésében,