A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)
Történelem - Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus meccénás
Terdik Szilveszter akarták beengedni. 56 Károlyi Antal rendteremtési módszerei nem mindig voltak finomak, ami a jobbágyok között kisebb pánikot keltett, mint ahogyan arról Rácz Demeter beszámolt: „Bizodalmas jó Uram! Vice ispán Uram! Az Úr Comissiója Timse Uram által ide hozattatott az, az Vezendieknek szólló hogy az Bíró az Tizenkét Esküttekkel bé mennyének, s. más Privatussok is, az kik meg nevezettek az Comissióban, Lupsa és Belme Sándor nevezetű Emberek itten nincsenek, s. nem is laktanak itten soha; Az bírák meg félemlettek az vérestül, mivel valamelly hír pervetrált hozzájuk, hogy egy Szent Miklósi Ember Károlyban eset megveretése után megholt volna, s. egész félelem vette ökött körül, hogy eö véllek is ugy bánnak az Urak, s. deklarálták magokatt hogy ki ki a Tarisznyát az hátára veszi és megyén az földesurakhoz Erdélyben; Nékem ugyan valóban kárommal esik, ha mondásokat bé tellyesítik, kivált mostani nyári munkán; az Pap bé megyén az Deák nem mér bé menni, az Vajdámmal pediglen ha az Úr méltóztatik dispensálni gratiaul vészem mivel magam még az házbul sem igen mehetek ki, s. eö folytatja csekély eoconomicskámat, hogy hátramaradásommal esnék absentiája, egyéb iránt, ha ugyan csak azon Currens dolgában sem volt akkor az Hegyallyára expidáltam volt Borok után, de ha valami más kérdések iránt méltóztatik az Úr, bemenetele felől parancsolni, meg tudván vasárnap bé mehet." (Kelt Vezenden, június 5. 1761. MOL P 396/14. 56. fiók. No. 86.) Rácz Demeter ebben az időben eléggé beteges volt, s nem nagyon akarta beengedni alattvalóit a kivizsgálásra. Nem tudni, hogy a verésről megalapozott hírek mennyire voltak biztosak, de a kihallgatások és a vármegyei kivizsgálások arra utalnak, hogy néhány embert őrizetbe is vettek és bezártak. Körülbelül augusztusra sikerült a helyzetet stabilizálni, amikor is arról számolnak be Károlyi Antalnak, hogy a munkácsi püspök fog vizitálni, és az uniót újra kihirdetni (Tóthay Pál levele. Károly, 1761. augusztus 17. MOL P 396/14. 56. fiók. No. 92.). Rácz 1762 és 1767 között folyamatosan Károlyból írta leveleit. 1763-ban Antal gróf a pozsonyi káptalan előtt megerősítette a nyíradonyi portióban, és még ebben az évben egy közös birtokszerzési akcióba is kezdtek ugyanott, mely látszólag Rácz Demeter rovására ugyan, de sikerrel járt (MOL P 392, 162. fiók.). 57 1767-ben pedig már ő maga kérte nyugdíjazását Antal gróftól: „Méltóságos Gróff Generális! Erdemem felet nagy Kegyelmű Uram! Ithon létében Excellentiádnak nem vala annyi üressége, hogy alázatos Instantiámat megjelenthettem volna szóval, s. azon oktul Pennámal kéntelenéttetem terhelni Excellentiádat: Már Istennek ingyen való kegyelmébül, 38. esztendőket el töltöttem az Méltóságos Károllyi Ház szolgálattyában, s. hatvan esztendőmet is életem folyásában, mind az erőtelenségem nyugodalmat kíván, s. mind pedig az én Istenemnek hozzám való kegyelmét, még hátra levő öreg napjaimban, penitentia tartással, hogy megköszönni igyekezzem, el jöttek a napok: hogy anyival inkább nyugodalmasok lehessenek napjaim, az ki már ennek utána, az édest, a savanyútól nehezen tudom megkülönböztetni, ha Excellentiádat meg nem bántanám, teszek ilyen Projektumot. Excellentiád nagy hírrel és Nevel tündöklő édes atyátul, s. nagy atyátul, csekély érdememhez képest nyertem vala Károlyban egy Pár teleket Szabad épületre, az mellyen 16600 forintos épületet tettem, jó lenne Vendég fogadónak. Ugyan azon kívül Vezendet, az ki Andrási Sigmondnál 5 " Több esetről kivizsgálás is készült, pl. a szentmiklósiak kihallgatási jegyzőkönyve (MOL P 396/14. 56. fiók. No. 27.). 5 ' Rácz 1752 után arra törekedett, hogy Nyíradony kizárólagos tulajdonosa legyen, ezért a többi birtokostól fölvásárolta részeiket. 1762-ben Cselei Zsuzsanna örököseitől vett zálogba egy nagyobb részt, amit a következő évben Károlyi Antal megtámadott egy zálogperben, majd a pert az ellenfél formai mulasztása révén nyerte meg. így a zálogrész a Károlyi családé lett arra hivatkozva, hogy az eredendően a Báthory birtokok része. Rácz tehát elesett tőle, de viszonzásképpen megerősítették korábbi javaiban (1763 Pozsony). A végzést 1794-ben megtámadták a kijátszott örökösök, és a per még 35 év múlva is tartott. Történetét ismerteti egy névtelen szerző (MOL P 392, 79. fiók lad. 93. Károlyi Lajosnak írt jelentés 1829ből). 348