A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Történelem - Terdik Szilveszter: Rácz Demeter, egy XVIII. századi görög katolikus meccénás

Terdik Szilveszter 2.3. A levéltári forrásokból származó életrajzi adatok Az eddig feltárt levéltári forrásokból megrajzolható Rácz életrajz több ponton ellentmond a két történetírónál található adatoknak, bár úgy tűnik, hogy vannak átfedések, csak a részletek különböznek. Már a Basilovitsnál található születési dátum is problémás, mivel egyéb források szerint Rácz néhány évvel korábban születhetett.

14 A Rácz György pályafutásáról és a nagy pénzjutalomról szóló részleteket is más megvilágításba helyezik a további források. A Szatmár megyei levéltárban fönnmaradt a Szatmárnémetiben élő Rácz-Apostol család 1809-ben befejezett nemességigazoló eljárásának anyaga (SzSzBM Lt. IV. A. 50l/e. 206. d. Fasc. 19. Nro. 19. 1809.). Az ügyhöz kapcsolt iratmásolatokból a család korai története is kibontakozik. 1665. március 28-án Rácz János az Ausztriai Háznak eddig teljesített hű szolgálataiért nemességet kérelmezett, nem csak maga, hanem testvérei, Kristóf, Apostol és György számára is. Az ugyanekkor kiállított nemességet adományozó levélben Lipót király Rácz Jánosnak és rajta keresztül a fent nevezett testvéreinek, valamint mindkét nemű utódaiknak magyar nemességet adományozott. Egy év múlva már a megye is elfogadta nemesítésüket (SzSzBM Lt. IV. A. 50l/e. 206. d. Fasc. 19. Nro. 19. 1809./A.). A levélben szereplő Apostol tehát nem egyszerűen Rácz György társa volt, mint ahogy Basilovits állította, hanem a testvére. A további dokumentumokból az is jól látszik, hogy nem Munkácson, hanem Németiben élő „görög" családból származtak. 1696. július 17-én a megye Generalis Congregatioján Rácz Apostol, Rácz György és mások kérésére igazolták, hogy ők görög rítusú személyekként nem új jövevények, hanem régi lakói Németi városának, ezért ne háborgassák őket (SzSzBM Lt. IV A. 501/e. 206. d. Fasc. 19. Nro. 19. 1809./E.). A Basilovitsnál olvasható, pénzjutalomról szóló epizódot is más összefüggésbe helyezi az ugyancsak ebben az anyagban található elismervény, amelyben a szatmári német várkapitány igazolta, hogy a helybeli görögöktől, név szerint Czombos Jánostól, Rácz Apostoltól, Rácz Györgytől, Görög Istvántól, Görög Demetertől, és Görög Páltól egy nagyobb összeget vettek föl a kapitulációra készülő védők (1704. december 30.) (SzSzBM Lt. IV A. 501/e. 206. d. Fasc. 19. Nro. 19. 1809.).

15 Részben ez a kölcsön okozta a szatmári görögök vesztét, mivel a vár átadása után a magyarok kollaborációval vádolták meg őket, Rákóczi Ferenc vagyonukat prédává nyilvánította és elrendelte, hogy költözzenek át Tokajba (BÁNKUTI 1969. 2 ll.).

16 Károlyi Sándor sem állt ki mellettük, pedig többször bizonygatták ártatlanságukat. Károlyi előtt ráadásul még azzal is vádolták őket, hogy a nagykárolyi kastély feldúlásával végződő labanc portya során nem is a németek, hanem a magyarok és a görögök okozták a legtöbb kárt.

17 A politikai helyzet változásával viszont a Szepesi Kamara 1718ban elrendelte, hogy a németi görögök kapjanak kárpótlást a szatmári német őrségnek nyújtott segítségükért. Ekkor mások mellett Rácz György özvegyének és utódainak, valamint hitelezőinek 2308 rajnai forintot ítéltek meg (SzSzBM Lt. IV A. 501/e. 206. d. Fasc. 19. Nro. 19. 1809./L). Basilovits Szatmárról Munkácsra helyezte az eseményeket, nem világos miért. Elképzelhető, hogy a kuruc idők alatt Rácz György végül is elhagyta Szatmári, bár munkácsi működésére vonatkozó adat eddig Rácz Demeter 1767. december 2-án azt írta, hogy a hatvanat túllépte, tehát 1710 előtt kellett születnie (MOL P 398, 136. csomó 61353). Az Aranykönyv szerint 1782-ben, 76 éves korában halt meg, tehát 1706-ban született (Aranykönyv, kéziratos egyházközség-történet, a nagykárolyi görög katolikus egyházközség irattárában). Ezt erősíti meg, hogy 1778-ban végrendeletében 72 évesnek mondja magát (Id. a Függelékben!). Sarkadi Nagy is említi, hogy támogatták az osztrákokat (NAGY 1860. 101-102.). A görögök folyamodványaikat Barkóczy Krisztinának, Károlyi feleségének juttatták el, aki továbbította is férjének, de a sok egyéb kérés miatt nem volt túl sok kedve ezzel foglalkozni (Károlyi Sándor levele, 1705. április 25. Eger in: KOVÁCS 1994. 59.). Károlyi Sándor levele feleségéhez, Miskolc, 1705. január 24. (KOVÁCS 1994. 32.). 336