A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Megemlékezések - Nagy Vera: Kiss Lajos szerepe a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményének megalapításában

Kiss Lajos szerepe... oly módon, hogy: „A város határával térképek, a dűlők neveinek táblázata és tájképek ismertették meg a nézőket. E képeken ott láthatjuk a város minden nevezetesebb részét, épületeit, utczákat, a kanyargó Tisza partjáról hangulatos tájképi részleteket, a határ minden részéről tanyákat a rajtuk folyó mezei munkák csaknem mindenikével, szőlőskerteket, sétálóhelyeket stb. " A cikk írója a kiállított tárgyak sorából kiemeli a bútorokat, ezekből 20 tulipános ládát, 18 tékát, 7 faragott tükröt láthattak az érdeklődők. Közülük legrégebbi egy 1790-es pad, valamint egy 1782-ből való karosszék volt. A hímzésekről megjegyezte: „Különös figyelmet érdemelnek azok, a melyek(et) az ottani öreg templompadlás festményeiről néztek le. " (SAMU 1904. 289-292.) Úgy látszik, erre a gondolatra Samu János cikke hívta fel Kiss Lajos figyelmét, mert a szőrös párnavégekről írott rövid ismertetőjében hasonló gondolatot rögzített (Kiss 1958B. 147-148.). Samu János a XIX. századi népi kerámiák méltatása mellett írt a fazekasság továbbéléséről is, melyet a kiállítás ipari részén láthattak az érdeklődők. A céhes anyag felsorolásában a céhkancsók mellett a következőket találjuk: „ ...czéhládák, bennökpecsét, oklevél, egyikben czéhkorbács is" (SAMU 1904. 294.). A múzeum mai gyűjteményében megtalálható és azonosítható néhány olyan tárgy, amely ezen a kiállításon szerepelt, sajnos az említett céhkorbács nincs ezek között. (Plohn József fényképész - aki tagja volt a néprajzi kiállítás szervezőbizottságának - készített felvételeket az itt kiállított tárgyakról. Fotóinak pontos dokumentálása azonban hiányzik, ezért a darabok csak feltételesen azonosíthatók.) Samu János cikkét korrekt beszámolónak tekinthetjük a kiállításról, figyelme a valóban értékes néprajzi tárgyakra irányult, mellőzve a kuriózumokat, s ez önmagában is szakmai hozzáértését bizonyítja. Cikke az első írásos utalás arra, hogy Hódmezővásárhelyt felfedezte a néprajztudomány, írása utolsó soraiban éppen ezt fogalmazta meg: „ ...e kiállítással olyan néprajzi területnek bizonyult Hódmezővásárhely, a hol még sok és igen érdekes régi, magyaros ízű s speciális helyi származású tárgyat lehetne gyűjteni s kellene is, mert a civilizáció, a haladó idő mindinkább mutatja e terénpusztító hatását. " (SAMU 1904. 294.) Kiss Lajos a két hétig nyitva tartó kiállítás anyagának gyűjtésével, rendezésével hatalmas munkát végzett. Ennek ellenére a kiállítási dokumentumokban egyáltalán nem találkozunk a nevével. A Végjelentésben Tornyai és Finy Béla nevét emelték ki, mint akik a legnagyobb részt vállalták a munkából. Kiss Lajos személyét feltehetően csupán segéderőnek tekintették a szervezők. A kiállítást követően az országos szaktekintélyek véleménye és a helyi művészek ösztönzésének köszönhetően a város vezetői is szorgalmazták a múzeum megalapítását. Ezt a kiállítási anyag egybentartásával, később pedig a gimnáziumi gyűjtemény hozzácsatolásával szerették volna elérni. A kiállítás bezárása után azonban a 159 tulajdonosból mindössze heten engedték át tárgyaikat múzeumi gyűjtemény céljára. így az 1904-es kiállítás szerepe a múzeum alapításában inkább eszmei, mint valóságos; a múzeumalapítás szükségességéről meggyőzte a város vezetőit, de a gyűjtemény tényleges megalapítása még Kiss Lajosra várt. Ezt követően fogott hozzá ahhoz a gyűjtőmunkához, amellyel megalapozta a múzeum anyagát. Ez az anyag ma is kiemelkedő részét képezi a néprajzi gyűjteménynek. Kiss Lajos ebben a munkában is maga mögött tudhatta Tornyai támogatását, sőt harcos kiállását, amelyre így emlékezett: „A kiállítás bezárása után hozzáfogtam a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez, nemcsak azért, mert engem bízott meg a városi tanács, hanem azért is, mert Tornyai számon kérte minden találkozáskor mit csináltam, mit gyűjtöttem, mit láttam és mit jegyeztem föl élményeimből. Örökösen buzdított, sarkallt, valósággal hajszolt a szorgalmas gyűjtésre. Nem jött velem gyűjteni, de a bizottsági gyűléseken harcolt a múzeumért. " Az eredmény nem maradt el. Október közepére 31 adakozótól 76 tárgy gyűlt össze, és mindez ajándékképpen (Kiss 1958A. 12.).