A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez időbe is rojtos gatyába jártak az emberek, meg keményszárú csizsmáöa. Görbeszáru csizsma vót, nem csak akármilyen!" (Tivadarfalva) Az egyes falvak viseletei közti konkrét különbségekre rákérdezvén azonban nem mindig tudnak pontos feleletet adni, ehelyett tréfával ütik el a választ: „Hát csak úgy jártak, mint mi: két lábon!" (Tivadarfalva) Nemzedéki különbségek A divat változásain, a mind újabb és újabb viseletelemek megjelenésén túlmenően az egyes nemzedékek öltözködése más szempontból, például a színek tekintetében is eltért egymástól: a korábbi generációk ugyanis életkoruk előrehaladtával a maiaknál hamarabb kezdtek sötétebb ruhában járni. „Akkor nem úgy jártak, mint most, már hiába én is a hetvennyolcadikat töltöm, mink világosabb öltözetbe járunk. A régebbiek, mán édesanyámék meg anyósomék, meg mindezek a nénik, akire én emlékszek, azok hamarabb sötét ruhába jártak. Mondjuk én a cseh világba vótam olyan kislány, meg nagyobbacska, és akkor már a nénik sötétbe jártak. Már mikor az ötvenet meghaladták, nem vettek volna fel ilyen ruhát! Volt sötétkékbe, fekete, pici pettyel, kis virágokkal, azok már akkor úgy jártak. " (Nagypalád) Voltak az új divatnak olyan jelenségei, amelyeket az idősebbek nem tudtak elfogadni, sőt illetlennek tartottak. Ilyen volt például az 1930-as években divatba jött ujjatlan ruha is, amelynek a viselését esetenként a szülők meg is tiltották - az idősebb nemzedékek ugyanis még rövid ujjút sem igen hordtak. „Na de akkor még a vének annyira hatalmasok vótak, hogy azt nem engedték meg a szülők, hogy úgy menj az utcára! Olyan nincs, hogy úgy mensz az utcára, hanem eddig [könyékig] érő ujjúba legalábbis!" (Nagypalád) A nők modern nadrágviseletét (és emellett cigarettázását) egyenesen az erkölcsök „elfajulásaként" értékelik ma az idősek. * * * Összegzés E rövid, alkalmi gyűjtés legfontosabb tanulsága az, hogy noha a népviseletből kivetkőzés már régen megtörtént a kárpátaljai magyarság körében, az idősek - ha csupán emlékezetükben is még őrzik ennek a XX. század eleji öltözködési kultúrának a hagyományait. Ennek alapján úgy tűnik, talán még nem késő egy szisztematikus kutatás keretében feltárni a terület népviseletével kapcsolatos emlékanyagot. Az idős emberektől való gyűjtésen kívül nagyon fontos lenne a családi albumokban, múzeumi adattárakban, esetleg más helyeken fellelhető fotók összegyűjtése és feldolgozása is, ugyanis ez a képanyag nélkülözhetetlen kiegészítője lehetne a szóbeli adatoknak. Ilyen módon - a jászsági, nyírségi és vajdasági példákat követve - akár rekonstruálni is lehetne a rég letűnt viseleteket például egy-egy falu néptánccsoportja, népdalköre számára. Egy ilyen kutatással nem csak a néprajztudomány nyerne, hanem mindenekelőtt a kisebbségben élő magyar közösség, hiszen egy fontos, identitását erősítő hagyomány kerülne újból napvilágra. * * * 309