A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez évektől kezdődően jelentős szerepet játszott a kárpátaljai magyarság öltözködésében: nevének megfelelően ugyanis egyfajta nemzeti jelképként hordták elsősorban ünnepnapokon (különösen március 15-én), de jellemző viselete volt a szüreti báloknak éppúgy, mint a műkedvelő színjátszó körök előadásainak. „Akkor a vót a fő cél, még a templomba is az esett jól, hogy ha magyar pruszlis ruhába mentek a kisjányok is, nemcsak a 18 évesek, hanem még az ilyen 12-13 évesek is. Felőtöztek magyar ruhába, és abba ment a templomba. ...Az olyan nagyon-nagyon magyaros kinézetű vót. " (Nagypalád) A falusi fiatalok mellett a városi fiatalság és az értelmiségi réteg körében is népszerű volt. A városnak számító Nagyszőlősön például az 1940-es években azok a lányok is felvették, akik „ akkor már nyugati divat szerint öltöztek". A módosabbak fehér selyemből, a szegényebbek fehér batizból varratták a rövid puffos ujjú, karcsúsított felsőből és ráncolt szoknyából álló egészruhát, amelyhez piros vagy bordó pruszlit [fűzővel összehúzható mellényt], nagyjából a szoknya felét takaró, kerek formájú, körül fodros, piros vagy zöld kötőt és keménypapírból készült, félhold alakú, hátul fenékig érő piros szalaggal megkötött piros pártát viseltek (15. kép). A kötőt és a pártát elsősorban a színpadi előadásokon használták, egyébként inkább csak a ruhát és a pruszlit viselték. Csipkés aljú alsószoknyát is vettek alá, „hogy kitartsa a szoknyát". A tehetősebbek fekete lakkcipővel hordták, egyébként fekete spanglis [keresztbe pántos] cipőt vagy puha szárú piros csizmát vettek hozzá. A férfiak magyar ruhája Kossuth-kötésekkel gazdagon zsinórozott, szűk szárú, rendszerint fekete szövetnadrágból, lajbiból (16. kép) és ujjasból állt, amelyet lobogós ujjú fehér inggel hordtak. A magyar ruha nemzeti jellegét gyakran a szoknya aljára varrott vagy a kalap köré kötött nemzetiszínű szalaggal is hangsúlyozták. A stilizált magyaros ruha népszerűségére és elterjedtségére jellemző, hogy sok helyen a népviselet szerepét átvéve - kiszorította a hagyományos ünnepi öltözékeket. Tanulságos megvizsgálni ebből a szempontból a 17. képet, amelyen egy népszínmű szereplőit láthatjuk 1939ből: az első sorban álló egészruhás nők kisméretű, lekerekített köténye éppúgy a magyar ruha hatásáról árulkodik, mint a hátsó soriak pruszlis öltözéke vagy a zsinórozott mellényt és ujjast viselő férfi ruházata. Hagyományos viseletet csak az öregasszonynak, illetve a bőgatyás pásztornak öltözött szereplőkön, valamint a két baloldali csizmanadrágos férfin láthatunk. 15. kép Magyar ruhás, pártás nagylányok (Nagypalád, 1930-as évek) Abb. 15 Erwachsene Mädchen in „ungarischer Tracht" mit Kopfputz (Nagypalád, 1930-er Jahre) 307