A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Ratkó Lujza 6. kép Nagylány polgári ruhában, modern frizurával (Nagypalád, 1930-as évek) Abb. 6 Großes Mädchen in bürgerlichem Kleid, mit moderner Frisur (Nagypalád, 1930-as évek) A következő, hatvanas évekbeli történet jól jelzi, hogy a hosszú haj még jóval a viselet elhagyása után is megmaradt a lányok ékességének. „Egyszer vágattam le a hajamat menyasszonyságom előtt, nem azért, hogy menyaszszony voltam, hanem a nagynéném rászedett. Jézus Krisztusom! Hazamentem, édesanyám azt mondja: 'Jányom, nem ismerek rád! - Hát - mondom —, én se magamra! Ez többet nem lesz, biztos! ' Leültem a kredenc mellé, nekidűltem és sírtam. 'Hát mi van jányom? - Jaj anyu, ez többet nem lesz!'És sose többet nem vót [rövid haja]." (Csepe) Az asszonyok leánykori hosszú copfjukat kontyban hordták: tarkóról indulva egy vagy két ágba fonták a hajukat, kontyba tekerték, majd hajtűkkel vagy hajlított ívű kontyfésűvel a fejükhöz rögzítették (7-9. kép). Általában minden nap fésülködtek, mert egyik napról a másikra szétcsúszott a hajuk. Ha nem volt idő a fésülködésre, akkor is lebontották és újra feltűzték a kontyot. A hajtűt pácskába [pakliba] csomagolva lehetett kapni a boltban, de régebben „az emberek [férfiak] 7-9. kép Idős asszony hagyományos fej viselete: konty feltűzése kontyfésűvel (Nagypalád, 2004) Abb. 7-9 Traditionelle Haartracht einer älteren Frau: mit einem Kamm hochgesteckter Haarknoten (Nagypalád, 2004) 304