A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Néprajz - Ratkó Lujza: Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez

Adalékok a kárpátaljai magyarság népviseletéhez Ratkó Lujza A történeti Bereg, Ung és Ugocsa megye magyar népviseletéről nem sokat tud a néprajztudomány. Néhány publikációban találunk ugyan hosszabb-rövidebb ismertetéseket, elszórt adatokat a területnek mind a magyarországi, mind a kárpátaljai részére vonatkozóan, de módszeres, alapos leírás nem született még ebben a témakörben. A jelen írás sem vállalkozik többre, mint hogy - egy véletlenszerűen adódó alkalmi gyűjtés adatainak összefoglalásával - adalékokkal szolgáljon a vidék XX. századi női és férfi népviseletéhez. A rövid, kétnapos gyűjtésre 2004 júliusában került sor a magyar-ukrán határhoz közeli Nagypaládon, Tiszabökényben és a Tiszapéterfalvával összeépült Tivadarfalván, de az adatok nem csak ezekre a településekre, hanem az adatközlők szülőhelyére is vonatkoznak, így a legtöbb információval a nagypaládi, csepei és tiszasásvári viseletről rendelkezünk. Az adatokat régi családi fotók, valamint a terepen - többek közt a tiszabökényi falumúzeumban látott eredeti viseletdarabok segítettek pontosítani. Ezen kívül 2007 novemberében egy Magyarországra áttelepült, de egykor Nagyszőlősön élő református lelkész felesége szolgált kiegészítő adatokkal a környező falvak: Feketepatak, Tiszaújhely, Verbőc és Fancsika paraszti viseleteiről. Női viselet Az irodalmi adatok szerint a századfordulót követő években a nők általános viselete a szőttes szoknya volt sok alsószoknyával, cifra blúzzal, kendővel. A ruhaneműk alapanyagául a házivásznat használták, amelyet később felváltott a bolti kelme (CSOMÁR 1940. 107., GYÖRGY HORVÁTH-LAJOS 1998. 137.) Az általam gyűjtött adatok alapján a régi bőszoknyás viseletet a XX. század első évtizedeiben már csak az idősebb generációk hordták, a fiatalabbak inkább polgári ruhákat viseltek. A fényképek tanúsága szerint Nagypaládon már az 1930-as években városias szabású egészruhát viseltek a lányok (1., 6. kép). Ezt a gyűjtött adatok is alátámasztják, melyek szerint a pulyajányok [kislányok] ebben az időszakban derékban vágott egészruhában jártak, amelynek a szoknyarésze „hol rakottan volt, hol holozsba volt". [Hói: egymással szembe hajtott rakás női ruhán.] A városi hatásokon kívül több más tényező is befolyásolta az öltözködést. Az egyik ilyen lényeges tényező a „megélhetés", a vagyoni helyzet volt. A teljesség igénye nélkül: Bereg XIX. század végi népviseletéről Beregvármegye monographiájáhan olvashatunk vázlatos leírást (LEHOCZKY 1881.), Bereg megye magyarországi részének XX. századi viseletéről pedig Csiszár Árpád írt publikációiban (CSISZÁR 1990., CSISZÁR 2002.). A kárpátaljai magyar népviseletekkel kapcsolatban az egykori Ung megyéről (CSOMÁR 1940.), a beregi Gát faluról (BOTLIK 2001.) és a színes viseletű Nagydobronyról (CSOMÁR 1940., MÓRICZ 1995., MOLNÁR 1999.), valamint az ugocsai Nagyszőlősi járás falvairól (GYÖRGY HORVÁTH-LAJOS 1998.) találunk adatokat. NyJAMÉ XL1X. 2007. 297-311. 297