A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyukod–Bagolyvárról

Jakab Attila Ezek alapján tehát felvethető, hogy a gyűrű egy Pál nevű ember hivatali-/magánpecsétje lehetett, s legkorábban a XII. század közepén készülhetett. A hasonló korú leletekben megtaláljuk a betéttel ellátott, ovális fejű gyűrűket is, amelyek több helyen előkerültek. így például Nyáregyháza-Pusztapótharasztin (PARÁDI 1975. 124., 121. 2. ábra 4., 123. 3. ábra 4.), Karcag határában (PARÁDI 1975. 135-136., 137. 11. ábra 4.). A Magyarországon kívül előkerült leletek közül megemlíthető a fuchsenhofi

25 (FUCHSENHOF 2004. 629. Kat. 324.), valamint a wroclawi, a salzburgi, a namuri, a schleswigi leletek gyűrűje (FUCHSENHOF 2004. 787. Abb. 38.), melyeken szintén találunk karmokat. Üvegbetétes gyűrűnk foglalatának legjobb párhuzama az ugyanitt előkerült aranygyűrű foglalata. Alakjuk csaknem megegyezik: a különbség mindössze annyi, hogy az aranygyűrűn nem találunk karmokat, illetve néhány milliméterrel nagyobb. Az utóbbi, ép gyűrű betétje hegyikristály. Formáját tekintve nem különbözik jelentősen a Tiszaörvény-Templomdombon előkerült lelet gyűrűje sem (HORVÁTH 1970 132., 131., 5. kép 7., PARÁDI 1975. 140., 143. 14. ábra 3., WOLF 2007. 99.). A köves gyűrűkkel Hlatky Mária foglalkozott részletesebben: összegyűjtötte az aranyból készített példányokat is, melyekből viszonylag keveset ismerünk a XI-XIII. század közötti időszakból (HLATKY 1938. 13-19., 17. I. tábla 2-11.). Meg kell még említenünk a III. Bélának és nejének, Antiochiai Annának a sírjából előkerült kőbetétes aranygyűrűket - igaz ezeket nem Magyarországon készítették (HLATKY 1938 45^17., KOVÁCS 1974. 44., 10b-10c kép, KOVÁCS 1998. 122., 85. kép).

26 Feltűnő, hogy - nyilvánvaló összefüggésben az arany értékével - az ilyen típusú gyűrűknek azonosítható tulajdonosai a világi és egyházi hierarchia legmagasabb rangú képviselői közé tartoztak. A magyar királyi páron kívül idetartozik még például Lodomér esztergomi érsek gyűrűje a XIII. század második feléből (HLATKY 1938. 17. I. tábla 5., 18., KOVÁCS 1974. 51. 48a. kép).

27 A tatárjáráskori kincsleletekben hegyikristályok is előfordulnak - igaz ritkán. Parádi Nándor véleménye szerint ezek a foglalat nélküli hegyikristályok eredetileg a viselet részei voltak, s felhasználásukat tekintve: leginkább nyakláncon való alkalmazásukra, felfüggesztésre gondolhatunk" (PARÁDI 1975. 152-153.) Esetünkben szerencsés módon a betét a helyén maradt, így funkciója nem kérdéses.

28 A Parádi Nándor által ruhacsatnak (PARÁDI 1975. 150.), Kovács Évánál - kissé megtévesztő módon - „karikakapocsnak" nevezett ékszertípusról utóbbi szerző írt összefoglalóan (KOVÁCS 1973. 80-87.). Megállapítása szerint ez - ellentétben a páros palástdísszel - a középkori ékszerdivat egyik legelterjedtebb tárgytípusa volt, amelyik hosszú századokon át fennmaradt, s a népviseletben is helyett kapott. Formája változatos: a karika mellett fennmaradt négyzetes, rombikus, többszögű, karéjos és szív alakú variációja is. Elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nemesfémek mellett egyszerűbb anyagból készült változatait is ismerjük. Legkorábbi példányai valószínűleg a VI. században tűntek fel. Funkciójuk a felsőruha nyakkivágásának összefogása volt 25 Ez a kincslelet a benne lévő pénzek alapján a tatárjárás idejénél néhány évtizeddel később került elrejtésre. 26 A síregyüttesről az utóbbi időben felmerült, hogy esetleg Könyves Kálmáné és első feleségéé lenne. Ez a felvetés azonban mondanivalóm lényegét nem érinti (TÓTH 2005/6. 141-161.). 27 Akinek anyagi lehetőségei nem engedték meg az előkelők által használt aranyékszereket, az is igyekezett legalább kinézetében hasonlót hordani. így például a fentebb már említett Tiszaörvény-templomdombi lelet gyűrűje aranylemezzel borított vashuzalból készült (WOLF 2007. 99.). 2

° A hegyikristályhoz több hiedelem is fűződik. Plinius szerint esővízből és hóból keletkezik és a fagytól keményedik meg (PLINIUS XXXVII.9.23.). Használták „belsőleg" betegségekre, de nyelv alá helyezve a szomjat is csillapította. Védelmezője volt a lelki tisztaságnak és örömet hozott a birtokosának (BAUER-BOUSKA-TVRZ 1990. 210.). A hegyikristály egyébként egyrészt jelképezi a tisztaságot és az ártatlanságot, másrészt lényegében Krisztust jeleníti meg (HENZE 1991. 433.). Hrabanus Maurus pedig a következőket írja: „Quod autem crystallus significet soliditatum angelorum, vei Dominicam, in illó testimonio Ezechielisprophetaeprobatur..." (HENZE 1991. 445.). 264