A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Nagy Márta hogy helyi fejlődés következtében alakultak ki a későbbiekben meghatározókká vált új formák és díszítőmotívumok (BEJINARIU-LAKÓ-SANA 2004. 117-118.). A korábbi migrációs elméletekkel szemben ma már egyre inkább úgy tűnik, hogy a Gáva kultúra gyökereit a halomsíros kultúra területi csoportjainak a Reinecke BD periódusban kezdődő egységesülésében lehet keresni. Ezeknek a lokális jellegű csoportoknak a fazekasságában - melyek még a koszideri periódusból erednek, majd a halomsíros kultúra hatására formálódnak - egyre több olyan vonás jelenik meg, amelyik később általánossá válik. Ilyen például az edények peremének síkozása, a grafitos, fényezett felület kialakítása, valamint a kannelúrás díszítés kizárólagossá válása (SZABÓ 1998. 66-67.). Ezt láthatjuk a Hajdúbagos/Cehalut csoport kései leletein (NÉMETI 1999., NAGY 2005.), az Igrita kultúrában (CHIDIO§AN-EMŐDI 1982.) és a pilinyi kultúra kései temetőiben (KEMENCZEI 1989. 91-92.). Korábban ebből a térségből hiányoztak azok a leletek, amelyeket a BD-HA1 periódusra lehetett datálni, de a bemutatott leletanyag bizonyítja, hogy itt is éppúgy történt az átalakulás, mint az Alföld más térségeiben. A helyi, még részben középső bronzkori alapokon nyugvó, majd a halomsíros kultúra hatására átalakuló fazekasság produktumain a tipikus Hajdúbagos/Cehalut cserepek mellett már felfedezhetjük az edényeken a síkozást, a sűrű, függőleges és a ferde kannelúra használatát. Ennek hátterében a kutatás jelenlegi állása szerint egy nagy területet átfogó kereskedelmi kapcsolatrendszer állhatott, amely azáltal, hogy egyre intenzívebbé vált, egyre több információt (kulturális, technológiai irányzat) terjesztett el azokon a területeken, ahol megszerveződött (SZABÓ 1998. 69.). A bemutatott leletanyag a Szabó Gábor által pre-Gáva időszakba sorolt dél-alföldi leleteknél (SZABÓ 1996.) valamivel idősebbnek tűnik, a nyíregyházi leletegyüttesben még jóval ritkábbak a síkozott és kannelúrás edények. A debreceni, Reinecke BD időszakra datálható edénydepónál (POROSZLAI 1984.), a nyírlugosi vagy például a pi§colti telepnél pedig fiatalabb, hiszen ezeknél még nem jelent meg a síkozás. Ez alapján úgy gondolom, hogy a Nyíregyháza-Pazonyi út (TESCO) és Shell üzemanyagtöltő állomásnál előkerült teleprészlet a Reinecke BD periódus végére, és a HA1 periódus legelejére keltezhető. Irodalom ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997. Almássy Katalin - S. Csernák Zsuzsanna - Istvánovits Eszter - Kurucz Katalin - Lőrinczy Gábor - Németh Péter - Ulrich Attila - Vörös István: Aranyak a Jósa András Múzeumban. (Aranytárgyakat tartalmazó régészeti leletegyüttesek a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményében.) Szerk. Almássy Katalin - Istvánovits Eszter - Kurucz Katalin. Nyíregyháza 1997. BEJINARIU2001. loan Bejinariu: Late bronze age in the depression of Simleu. In: Der Nordkarpati

sehe Raum in der Bronzezeit. Bibliotheca Marmatia 1. 2001. 157-174. BEJINARIU-LAKÓ-SANA 2004. loan Bejinariu - Eva Lakó - Daniel V. Sana: Materiale arheologice din epoca bronzului de la Doh (Com. Mäieriste), Jud. Sälaj. [Bronze Age Archaeologic Materials from Doh (the Mäieriste commune, Sälaj County.] ActaMP 26. 2004. 111-131. BONA 1992. István Bona: Bronzezeitlichen Teil-Kulturen in Ungarn. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Hrg. Walter Meier-Arendt. Museum für Vor- und Frühgeschichte -Archäologisches Museum, Frankfurt am Main 1992. BONA 1993. Bona István: A honfoglalás előtti kultúrák és népek. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. I. Történelem és kultúra. Szerk. Cservenyák László. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza 1993. 63-137. 140