A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Nagy Márta Taf. X. 4, KOVÁCS 1975. 10: 2., 194: 1., KÁLLAY 1983. 12. kép 15., HÄNSEL-KALICZ 1987. Taf. 6. 21. a., 25. c., Taf. 7. 37. a.). Később az Igrita kultúra népessége készített hasonló edényeket (EMŐDI 1980. Fig. 19. 153.), de megtalálható a Hajdúbagos/Cehalut csoport dohi telepén (BEJINARIU-LAKÓ-SANA 2004. Pl. V: 5.) és a Gáva kultúra fiatal szakaszában is (SZABÓ 2002. 5. ábra 17.). Ehhez hasonló fazék került elő az Oszlár-nyárfaszögi edénydepóban, amely a Reinecke BC korszakra keltezhető (Koós 2003. 2. kép 7.). A hatodik és legnagyobb számban jelenlévő fazéktípus durva kidolgozású, enyhén kihajló peremű, tojásdad testű. Gyakran előfordul, hogy pereme alá széles, lapos fogóbütyköt tettek vagy pereméből apró csücsök áll ki (V. tábla 1-2., VI. tábla 6., VII. tábla 1.). Ez a forma általános használatban volt a késő bronzkor folyamán. A halomsíros kultúra alföldi lelőhelyein gyakori (KOVÁCS 1966. 8. kép 5., KOVÁCS 1975. 18: 1., KÁLLAY 1983. 12. kép 16.), megtalálható a Rákóczifalva (KOVÁCS 1981. Abb. 1: 7.), a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KACSÓ 1997. Pl. I: 2.) leleteiben, Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető, Berkesz-Csonkás-dűlő lelőhelyeken (KOVÁCS 1967. Fig. 13:4., 10., Fig. 14: 17.) a pre-Gáva periódusban (SZABÓ 1996. 20. kép 1-5., 7-8., SZABÓ 2002. 5. ábra XI.C. típus) és a Kyjatice kultúrában is (MATUZ 1994. XII. t. 2-8.). Bögrék A bögréknek négy típusa van jelen a leletanyagban. Az egyik a kihajló peremű, rövid, ívelt vagy egyenes nyakú, nyomott gömbös testű kis bögre (I. tábla 7-9., 11-12.). Gyakori forma a halomsíros kultúrában (TOCIK 1964. Taf. XII: 13., KOVÁCS 1966. 6. kép 9., TROGMAYER 1975. Taf. 5: 41/1.), a Berkesz típusú leletanyagban (KOVÁCS 1967. Fig. 14: 5-7.) és a Hajdúbagos/Cehalut csoport emlékanyagában (KACSÓ 1997. Pl. VII: 11., NAGY 2005. V: 1.). A második típus is hasonló, kihajló peremű, ívelt nyakú, nyomott gömbös testű. A különbség annyi, hogy ez kicsi talpon áll (VI. tábla 9.). Ilyen talpas bögréket találhatunk a halomsíros kultúra (KOVÁCS 1966. 6. kép 16., 13. kép 7., KOVÁCS 1975. 13: 3., 226: 1., TROGMAYER 1975. Taf. 38: 426/3., HÄNSEL-KALICZ 1987. Taf. 8: 47. h.) edényei között, amelyeken szintén megtalálhatóak a nyíregyházi darab díszítései. Általában ezek az edények mindenütt a helyi középső bronzkori lakosság agyagművességének továbbélő hagyományait képviselik (KEMENCZEI 1968. 181.). A Hajdúbagos/Cehalut csoport temetőjében kerültek elő ilyen talpas bögrék, bár itt általában a bekarcolt vonaldíszítés jellemző rájuk (KOVÁCS 1970. 1. ábra 16-17., 4. ábra 9.), és előfordulnak a pilinyi kultúrában (KEMENCZEI 1984. Taf. XI: 13.), valamint feltűnnek a Kyjatice kultúra emlékanyagában is (KEMENCZEI 1984. Taf. LXXIII. 7.). Az Igrita kultúra névadó lelőhelyén előkerült egy ilyen díszítésű edény, ahol a díszítés alapján az ásató a Reinecke BC periódusra datálta (EMŐDI 1980. Fig. 15: 105.). Ez a típus viszonylag gyakori a Berkesz típusú leletanyagban, Nyíregyháza-Bujtos és Morgó temető lelőhelyen (KOVÁCS 1967. Fig. 15: 12.) ugyancsak előkerült több ilyen darab.

4 A harmadik típus a kihajló peremű, rövid ívelt nyakú, kettőskónikus testű, éles váll vonalú bögre, melynek füle a perem fölé emelkedik és a vállra támaszkodik (I. tábla 13.). A bögre legközelebbi párhuzama Berkesz-Csonkás-dűlőből és Demecser-Borzsovapusztáról került elő (KOVÁCS 1967. Fig. 11: 4., Fig. 12: 7.). Oradean és Biharean a BC-BD periódusra keltezhető leletanyagok között találunk ilyen bögréket (DUMITRASCU-EMŐDI 1980. Fig. 1: 5., Fig. 2: 4.). A fülkiképzés ilyen módja megfigyelhető az Igrita kultúra edényein (CHIDIOSAN-EMŐDI 1982. Fig. 6: 5.). A Bánát északnyugati részén található, a HA periódus második feléig keltezett Bobda csoport leletanyagában is találkozunk ezzel a formával és fülkiképzéssel (GUMÁ 1995. Pl. II: 4., 7.). BalatonmagyaródTovábbi egyezés még, hogy a talp itt sem homorú, hanem inkább egyenes, bár ezt az egyezést okozhatja a két lelőhely közelsége is. 132