A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 49. (Nyíregyháza, 2007)

Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori településrészlet Nyíregyházán

Nagy Márta 5. Fekete, homokkal és samottal soványított, mély, félgömbös testű tál oldaltöredéke. 6. Fekete, belül téglaszínű, homokkal és samottal soványított, vastag falú edény oldaltöredéke széles, lapos bütyökkel, a bütyök alatt bekarcolt függőleges és haránt vonalakkal (VII. tábla 3.). 7. Sötétbarna, homokkal és samottal soványított, jól eldolgozott tálka töredéke, bütyke letörött, körülötte kannelúradíszítés van (VII. tábla 4.). 8. Sötétbarna, homokkal és samottal soványított fazék egyenes aljtöredéke. Az alj felett kettős vízszintes kannelúra található (VII. tábla 6.). A többi oldaltöredék szintén homokkal és samottal soványított, barna, téglaszínű, szürke és fekete. Patics és kőtöredék is került elő a gödörből. A településen előkerült objektumok A településen két házat tártak fel. Közülük az egyiknél meg lehetett figyelni a cölöpszerkezetet, míg a másiknál csak a tapasztott agyagpadló egy része és a belső tűzhely került elő. A cölöpvázas szerkezetű, agyagpadlós, felmenő falú háztípus általános volt a kora bronzkortól kezdve a késő bronzkorig (BÓNA 1992.), és nem csupán a Kárpát-medencében, hanem szerte Közép-Európában is (RIHOVSKY 1982. Abb. 5-6., NEUGEBAUER-BLESL 1998. Abb. 20. 1-2.). A késő bronzkorból hasonló házakat ismerünk a késő halomsíros-urnamezős kultúra időszakából Németbányáról (FIGLER 1996. 11-12. 2. ábra, ILON 1996. 127-128.), a Kyjatice kultúra Felsőtárkány-Várhegy lelőhelyéről (MATUZ 1992. 26-27., 6-15. kép) és a Gáva kultúra egyik lelőhelyéről, Poroszló-Aponhátról (SZABÓ 2002. 72.). Dobozon tártak fel olyan házakat, amelyekben szintén nem sikerült megfigyelni a házak felépítményét jelző cölöplyukak helyét (SZABÓ 2002. 145. kép). Ez a háztípus általánosan elterjedt forma a közép-európai késő bronzkorban is. A gödrök nagy része ovális vagy kerek alaprajzú, oldaluk függőleges. Egyetlen olyan gödör volt, amely méhkas alakú, és ki is volt égetve, tehát nagy valószínűséggel terménytárolásra szolgált. Akadtak egészen sekély gödrök, átlagban azonban 30 és 85 cm között volt a mélységük. A gödrök egy része nyilván állati takarmány, valamint szemét tárolására szolgálhatott. Agyagkitermelésre utaló nagy gödörkomplexum a kijelölt területen nem került feltárásra. A teleprészleten három árkot bontottak ki. Az egyik árok (17. objektum) 200-220 cm széles volt és 18-100 cm mély, U keresztmetszetű, alján több kisebb, vízbemosással tagolt rész futott. A másik (47. objektum) 12 m hosszú, 80-180 cm széles, alja felé szűkült. A nagy árkot, amelyik mindkét feltáráson keresztülfutott, 47,5 m hosszan lehetett kibontani. A két nagyobb árok valószínűleg a település kerítőárka lehetett. Ezeknek az árkoknak amellett, hogy védő funkciót töltöttek be az ellenséges támadásokkal szemben, a mindennapi életben is lehetett fontosabb szerepük: védték a település állatállományát. Hasonló, települést kerítő árkot ismerünk Polgárról (SZABÓ 2002. 83.). A sekélyebb árok szolgálhatott vízelvezetésre, illetve kertek, porták elkerítésére. A településen előkerült leletanyag Edényformák Fazék, urnafazék A fazekaknak hat típusával találkozhatunk a leletanyagban. Ezek egy részét minden bizonnyal naponta használták (5-6. típus), azonban olyanok is vannak közöttük, amelyek finomabb kidolgozásuk és díszítésük alapján nagyobb értéket képviselhettek. A mindennapi használatban lévő, durvább kidolgozású fazekak általánosan használatban voltak a késő bronzkor folyamán. Kulturális és időbeli különbségeket inkább a szebb kivitelezésű fazekak esetében lehet tenni. 130