A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Pintye Gábor: Szarmata településrészlet Nyírtura–Várrét közeléből (Nyíregyháza, keleti elkerülő út 37. lh.)

Pintye Gábor A lelőhely a 4. számú főúttól délkeleti irányban, mintegy 1100 méterre, a napkori (VII/2.)folyás Várréttől nyugatra levő törésétől kb. 200 méterre, a Kemecse-Turai szivárgó csatorna déli végétől északkeletre 130 méterre található. Nyírpazony településtől átlag 1400 méterre keletre fekszik, de közigazgatásilag Nyírtura részét képezi. A lapos, változó talajú

4 földhátat keletről és nyugatról néhány száz méterre mocsaras, vizes területek határolják, közvetlenül keletre tőle egy magasabb domb fekszik. Az árvízmentesítő-lecsapoló munkálatok előtt a Nyírség jelentős része lefolyástalan volt. A területén található egykori vízfolyások medrét és a homokbuckák közti mélyedéseket időszakos lápok-mocsarak borították. Általános jelenség volt, hogy egyes - a homok által el nem zárt - medrek, az ún. „nyírvíz-patakok" a kisebb területek csapadékvizét, illetve a hólevet a Rétköz vagy az Ecsedi-láp felé vezették el (FRISNYÁK 1979. 55.). Nagyon valószínű, hogy lelőhelyünk esetében egy ilyen időszakos vízfolyásnak vagy tónak területváltozásai - azaz kiteljesedései és visszahúzódásai - befolyásolták az egykori település objektumainak létesítését, illetve megszűnését. Aszályos időszakokban a szárazzá vált, mélyebb területeket is birtokba vették, és létesítményeiket a vízhez közelebb telepítették. Csapadékos időszakokban a víz hosszabb-rövidebb időre elöntötte a területet, melynek eredményeképp a vízi flóra növényei és fauna egyes élőlényei (például a vízicsigák) a lassan áramló vízzel az objektumokba kerültek, majd a szárazság miatt gyorsan elpárolgott víz miatt azokba szorulva pusztultak el. Ez a folyamatos vízmozgás egy olyan vastag, kotus üledékréteget hagyott hátra a mélyebb részeken, melynek eredményeképpen néhány objektum igen nehezen volt észlelhető a nyesés utáni felszínen, és több esetben is bizonytalannak tűnt a gödrök beásása. Egyes objektumokról az is feltételezhető, hogy csak a már említett üledékrétegbe ásták bele, ezért ezeket nehezen lehetett regisztrálni. Más esetekben a régészeti jelenséget részben elmosta az akkor éppen intenzívebb vízfolyás. Ez a nyírvíz biztosíthatta a falu vízellátását, időszakos visszahúzódásának idején pedig - folyamatosan feltöltődő medrébe - a település terjeszkedése során objektumokat ástak vagy éppen járószintként használták. Ez utóbbira utal, hogy nyeséskor egy rétegben leleteket találtunk, de a metszetek készítése során sem objektumra, sem további leletekre nem akadtunk. Az ásatás során 96 császárkori és 2 - talán - kora bronzkorinak meghatározható objektumot találtunk. A régészeti objektumok és a leletanyag leírása 1. objektum: Hármas osztatú árokszakasz. Utólag derült ki, hogy az 1.2 és 1.3. számú árkok önállóak. Az egyes szakaszok helyenként „összeolvadtak", másutt eltűntek (2. kép). 1.1. objektum: Általában ívelt oldalú, teknős aljú, kétosztatú árok. Betöltése szakaszonként változott. A leghosszabb részén sötétbarna, sárga szemcsével kevert betöltésű volt, máshol fekete. Sz. 260-290 cm, M. 60-76 cm (2. kép). Leletanyag: 1. Téglaszínű, korongolt, kopott jói iszapolt, réteges törésű korsó oldaltöredéke, henger átmetszetű fülének indításával. 5,8x4,1 cm. A fül átm. 2 cm. (3. kép 2.) 2. Állatcsont.

5 4 Az ásatási területen jól megfigyelhető volt a Nyírségre jellemző rozsdabarna erdőtalaj és a kotus láptalaj váltakozása. Előbbi egyik jellemző megjelenési formáját, a vörös, vöröses sárga szemcséket (BORSY 1961. 139-140.) egyes helyeken nagy mennyiségben észleltük. 5 A településrészlet csontanyagának archaeozoológiai értékelése ugyanebben a kötetben Berendi Erzsébet tanulmányában található. 240