A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

A badeni kultúráról — rendhagyó módon A falvak egy időben átlagosan 80-100 főből álltak, méretüket belső nyomás (népességnövekedés/kihalás) és külső kényszer (háború/járvány/népességvándorlás/természeti csapások) hatására változtathatják. Amikor az őskorban valahol települést létesítettek, annak az akkori kor viszonyaihoz mérten az életben maradás feltételeinek meg kellett felelnie. Melyek voltak az életben maradás elengedhetetlen feltételei? Az ivóvíz-elérhetőség, a kerámiakészítéshez alkalmas agyag közelsége, más nyersanyagok - pl. termékeny föld, megfelelő mennyiségű tüzelő - elérhetősége, továbbá a település védhetőségének, ám egyúttal megközelíthetőségének megszervezése. E faktorok figyelembevételével különböző falutípusok alakultak ki (CARNEIRO 2002.). Nézzük meg, mennyiben felel meg a kritériumoknak egy régészetileg jól dokumentált, példának választott település a Balaton déli partján: Balatonőszöd-Temetői-dűlő!

13 Lelőhelyünk a Balaton mai déli medervonalától 2-2,5 km-re fekszik, egy a tóba merőlegesen torkolló vízfolyás mindkét partján hosszan elnyúlva (4-5. kép). A késő rézkor időszakában a tó medervonala jóval közelebb húzódott a mostaninál, nem lehetett túl messze magától a településtől (vö. SÜMEGI ET AL. 2004.). A táj hosszan elnyúló, szelíd lejtésű, észak-déli irányú dombhátakból áll, ezeken a hátakon és lejtőin húzódott a település. Az ivóvíz tehát karnyújtásnyira volt, a parton agyagot lehetett bányászni, a partvonalat galériaerdők szegélyezték, távolabb a Somogyi dombságra jellemző zárt ligeterdők, amelyekben elegendő tüzelőt, állattartásra alkalmas területet találtak, az erdők irtásával pedig jó minőségű szántókat is feltörhettek. Konkrét példánk esetében egy tóparton és egyben folyóparton álló, folyó mentén terjeszkedő, ún. lineáris típusú falvat látunk, amely rendelkezik az életben maradásnak a kor viszonyai között diktált feltételeivel. Vizsgáljuk meg a környéket, hogy megismerhessük egykori szomszédjait! Korábbi topográfiai és leletmentő munkálatok közben, valamint az M7 autópálya új nyomvonalának építése során alkalmunk nyílt végigvizsgálni a Balaton déli partját Zamárditól Ordacsehiig, Keszthelyig, Nagykanizsáig,

14 és az alábbi hasonlóságokra, ismétlődésekre figyelhettünk fel. A késő rézkori badeni kultúra lelőhelyei gyakoriak, csaknem minden kijelölt feltárási helyen megtalálhatók. A lelőhelyek szinte kivétel nélkül észak-déli irányú magas hátakon hosszan elnyúló települések, amelyek a Balatonba torkolló vízfolyások partján létesültek. Nagy kiterjedésük mellett további jellegzetességük hosszú élettartamuk. Nemcsak a fonyódi csoportnak nevezett (Némejcová-Pavúková rendszerében IIA-nak megfelelő) fázist képviselik, mint ahogy azt korábban gondolták (innen a névadás: fonyódi csoport), hanem a kultúra szinte teljes régészeti spektrumát: gyakran már az IA-nak nevezett protobolerázi fázist (vagy a még korábbi Balaton-Lasinja és tűzdelt barázdás kerámia kultúráját), valamint a badeni kultúra végén (Balatonőszödön már a III. fázisban kimutatható) azzal együtt élő, és a badeni kultúrát túlélő kostolaci kultúrát is (1. táblázat 6. kép).

15 Mit jelent ez? Azt, hogy a Balaton déli partjának hasonló adottságú térségében a földrajzi feltételek letelepedésre különösen kedvezőek voltak, így hasonló környezeti és földrajzi feltételek között hasonló típusú települések keletkeztek. A legcsábítóbb lehetőség maga a Balaton lehetett: halban, ehető kagylóban való gazdagsága, a hínár és a tőzeg tüzelőként való felhasználhatósága, 13 A lelőhely feldolgozása folyamatban van, közlése monográfia formájában várható. Résztanulmányok jelentek meg eddig: HORVÁTH 2002A., HORVÁTH 2002B., HORVÁTH 2002C, HORVÁTH 2004A., HORVÁTH 2004B., HORVÁTH 2004., ZOFFMANN 2004., HORVÁTH 2006A., HORVÁTH ET AL. 2006A., HORVÁTH ET AL. 2006B. 14 Az erre vonatkozó alapközlések az MRT 1., BONDÁR-HONTI-KISS 2000., HONTI ET AL. 2002., HONTI ET AL. 2004., valamint ÉVEZREDEK 1996. köteteiben találhatók. 15 A fonyódi csoport létezése tehát - amennyiben korábban egy kronológiai horizontot értettek alatta - nem indokolt. Az edénytipológia alapján területi elkülönülése - véleményem szerint - szintén nem körvonalazható, használatát a szakirodalomban megszüntetném.