A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Patay Róbert: Kora és középső rézkori sírok Panyolán

Patay Róbert bütyök (eredetileg kettő lehetett?). Hasán kisebb, kerek, hegyesedő bütyök ül (eredetileg talán kettő?), vállán 9-9 átlós, hármas sorokba rendezett pontdísz látható, alja egyenesre levágott. Pá.: 11 cm, M.: 20,8 cm, Fá.: 6 cm (XI. tábla 2.). 5. 3 db szürke és barna, kisméretű oldaltöredék. 6. A sír déli fala mellett középtájon párhuzamos oldalú, lapos kőbalta. Véső éle a fok éle felől törött, pattintással újraalakított. 4,2x3,6x1,3 cm (XII. tábla 10.). 7. Obszidián dekortációs szilánkjobb szélén használati kopásnyom. 3,8x2,7x0,6 cm. 8. Disztális végén egyenesen csonkított obszidiánpenge. Leütési felszíne sima, bulbusa határozott, 2,6x1x0,3 cm (XII. tábla 7.). A sír északi, hosszanti fala közepe táján egymás alatt feküdt két kőeszköz: 9. Pruti kovapenge, mindkét vége törött, a bal él proximális végén retusált. 4,2x1,3x0,4 cm (XII. tábla 8.). 10. Szürke, enyhén áttetsző hidrokvarcit penge, disztális vége törött, leütési felszíne sima, bulbusa határozott. 5x1,9x0,4 cm (XII. tábla 9.). 11. A sír északnyugati részén szürke, enyhén áttetsző hidrokvarcit trapéz, előlapról csonkított, mindkét végén törött. (l,4)x 1,5x0,3 cm (XII. tábla 6.). Temetkezési szokások A kora rézkori sírok a temetkezési szokások részletes elemzésére nem nyújtanak lehetőséget. A vázak tájolására és fektetésére több esetben csak következtetni lehetett. Valószínűleg valamenynyi váz zsugorított helyzetű volt, tájolásuk nyugat-keleti, ami a kultúra általános kelet-nyugati tájolásával pont ellentétes és a basatanyai temető korai sírjainak tájolásával mutat hasonlóságot (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 153., NEVIZÁNSKY 1984. 264-265. Taf. 1.). A sírgödrök alakját is nehezen lehetett megfigyelni, többségük valószínűleg lekerekített sarkú téglalap alakú volt. A feltárás összesítő térképét tanulmányozva úgy tűnik, mintha a sírok három sorban helyezkedtek volna el (1. kép 2.). Mellékletek 1. Kerámia. A kerámiaanyag homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, szürke és okkersárga színű. Sok az erősen kopott felületű töredék. Az értékelhető darabok között a tiszapolgári kultúra jellegzetes típusai ismerhetőek fel. Csőtalpas edények: Meg kell említenünk egy nyomott gömbös testű csőtalpas korsót (VIII. tábla 2.). Formája a deszki csoportra jellemző, több példánya ismert a deszki B. temetőből, de előfordul a Tiszapolgár-basatanyai (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. Pl. XXXIV 6., Pl. LXXVI. 4.; BOGNÁRKUTZIÁN 1972. 128., XXI. 3., XXV 3., XXIX. 1., 2. stb., J4 típus) és a Szabolcs-kisfaludi leletek között is (ECSEDY 1977. 26-27. 3. ábra 2., 7. ábra). Ugyanezekben a temetőkben találhatjuk meg egy csonka kúpos aljú, félgömbös testű csőtalpas tál (IX. tábla 3.) párhuzamait is (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. LXXIX. 3., 5., ECSEDY 1977. 24., 14. ábra). Talán hasonló edényhez tartozhatott egy másik csőtalp töredéke (I. tábla 1.). Előkerült a csőtalpas edények kúpos alakú, meredek falú típusa (IX. tábla 2.), melynek párhuzamai ugyancsak Basatanyáról ismertek (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. 256., Pl. XLIX. 6., Pl. LXXXI. 6. stb., H3b típus). Több további töredék szintén csőtalpas edényekhez tartozhatott (I. tábla 3., 5., II. tábla 5., IV tábla 1., VI. tábla 2., VIII. tábla 1., XI. tábla 1.). Poharak: A tiszapolgári kultúra basatanyai csoportjának tipikus formája a hengeres formájú, magas pohár (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 172., A2 típus) (III. tábla 3.). Kiváló párhuzama a kisvárdai 1. sírból származik (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 53., LXIX. 1.). Előkerült Polgár-Nagy Kaszibán (RACZKY-KOVÁCSANDERS 1997. 175.) és a basatanyai temetőből is több darab ismert (BOGNÁRKUTZIÁN 1963. Pl. XVIII. 6., Pl. LXII. 1.). Tálak: A tálak között megtaláljuk a kissé kihajló peremű, enyhén ívelt falú, behúzott aljú (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 129., Fig. 25. K2k típus) (III. tábla 5.) és a tölcséres nyakú, lekerekített vállú, behúzott aljú darabokat (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972. 129., Fig. 25. K3b típus) (VIII. tábla 3.). A 68