A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Tudománytörténet - Mártonné Vattai Anikó–Soósné Csernák Zsuzsa–Bene János: A Jósa András Múzeum és látogatói

A Jósa András Múzeum és látogatói Az időszaki kiállítások számának változása, szóródása a legkevesebb - évi 3 - és a legtöbb - évi 22 - között nagy, de a számok mögött sok minden rejtőzik: költségvetési okok, szervezési gondok, átmeneti szakemberhiány vagy éppen jól sikerült kooperáció más múzeumokkal, művészekkel, néha-néha politikai döntés nyomán több pénz áramoltatása az intézménybe. Egy-egy nagyobb felújítás, homlokzat renoválás, belső festés is okozott csökkenést. A rendszerváltás idején, bár elfogadott költségvetés nélkül, de a korábban lekötött vendégkiállítások fogadásával, a múzeum saját anyagából, belső kivitelezéssel készített tárlatokkal sikerült biztosítani a működőképességet, és a kiállítások vonzották a látogatókat. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik - s ezt a dr. Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgatóval 2006. március 16-án készített interjúra alapozzuk -, hogy a múzeum viszonylag jó anyagi kondíciókkal rendelkezett az 1990-es évek végéig. A nehézségek 1998-tól kezdődtek (NÉMETH 2006.). A kiállítási elképzelések következetes megvalósításával, a közművelődési programok változatossá tételével kerülhette el a megyei múzeum azt, hogy a rendszerváltozás politikai csatározásai a falakon belül érzékelhetőek legyenek. A múzeum látogatóinak száma 1991-2000 között sohasem csökkent az 50.000 fő alá, ami a néhány vonzó új állandó kiállításnak is köszönhető. Az 1987ben megnyitott Nyíregyháza története a középkortól napjainkig című kiállítást havonta átlagban több mint 5000 látogató kereste fel. A Nyíregyházi huszárok című állandó kiállításnak nyitónapján 1540 látogatója volt és másnap is mintegy 800-an voltak kíváncsiak az új tárlatra. Hasonlóan a Nyíregyházán született vagy élt XX. századi jelentős személyiségeknek (Váci Mihály, Vikár Béla, Galambos Lajos, Sipkay Barna, Pál Gyula és mások) emléket állító Nyíregyházi Pantheon is megnyitója napján, 1992. október 16-án 330, másnap viszont 1052 látogatót vonzott. Ugyanúgy alakult az időszaki kiállítások látogatóinak száma is. 1986-tól az érdeklődés a múzeum kiállításai, programjai, foglalkozásai iránt fokozatosan emelkedett 1989-ig, az 1990-es évben kisebb csökkenés mutatkozott, melyet azonban feledtetett az 199l-es és 1992-es nagy emelkedés. 1993-ban ismét visszaesést mutatnak a számok, de 1994-től azután lassabb ütemű, de folyamatos az emelkedés, a csúcs az 1996-1997-es esztendő volt, amikor az Ikon és liturgia című, a görög katolikus egyházművészeti és az „Őseinket felhozád..." című régészeti időszaki kiállításokkal vártuk a látogatókat. A múzeum iránti érdeklődést tartották szinten a következetesen szervezett képzőművészeti kiállítások is. Dr. Németh Péter elmondta, hogy az új épületbe való költözés után a képzőművészeti gyűjtemény fejlesztésére és a képzőművészeti kiállítások rendezésére külön stratégiát dolgoztak ki Koroknay Gyula művészettörténésszel. E stratégia lényege abban állt, hogy elsősorban a Nyíregyházán, illetve Szabolcs-Szatmár megyében élő és dolgozó, illetve az innen elszármazott neves művészek alkotásaival gazdagítják a múzeum gyűjteményét és nekik rendeznek kiállításokat, hiszen ezek a művészek a városhoz és a megyéhez való kötődésük révén vonzzák a látogatókat is. A kiállítási stratégia harmadik elemét korábban már említettük, e szerint a korábbi jó kapcsolatokat felhasználva időnként a Magyar Nemzeti Galéria küldött nívós válogatásokat. Ezen képzőművészeti „politika" következetes megvalósításával érhette el a múzeum, hogy a látogatottság nem csökkent, hiszen a művészetek iránt érdeklődő állandó látogatók mellett folyamatosan jöttek - a kiállító művésztanárok révén - a Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékének hallgatói, majd a Nyíregyházán megnyitott művészeti szakközépiskola tanulói. A rendszerváltás környékén megjelenő új tantervek, melyek - többek között - a vizuális nevelés fontosságát különösen hangsúlyozták, a középiskolákban is előtérbe hozták a rajztanítás és a művészeti nevelés fontosságát. így adott helyet azokban az években a Jósa András Múzeum Szikora Tamás festőművész (1987), Petky Sándor festőművész (1988), Bakó Ilona iparművész (1988), Tóth Sándor szobrászművész (1989 és 1998), Kurucz D. István festőművész (1990), Bényi Árpád festőművész (1991),