A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Történelem - Tóthné Bordé Katalin: A Jóba család és nyomdája. Egy háromgenerációs nyomdászcsalád története

Tóthné Bordé Katalin Közigazgatási, pénzügyi, ügyvédi, iskolai és egyéb hivatalos nyomtatványokból hatalmas raktáruk volt, és e nyomdatermékekből Szabolcs vármegye legtöbb települését, sőt 1910-1912 és 1915-1917 között magát a megyeszékhelyet is a Jóba-nyomda látta el. A közigazgatási nyomtatványféleségek valóságos tárházát kínálták az érdeklődőknek. Készítettek űrlapokat nyugtákhoz, kötelezvényekhez, meghatalmazáshoz, születési, házassági, illetve halotti anyakönyvi kivonathoz, munkakönyvhöz, cselédkönyvhöz, felhíváshoz. Ezenkívül különböző hivatalok, intézmények által kiadott szabályrendeleteket, hivatalos jelentéseket, jegyzőkönyveket, nyilvántartásokat, szerződéseket, összeírásokat, kimutatásokat stb. állítottak elő (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937.). Szociális szempontból is fontos vállalat volt a Jóba-nyomda, mert ekkor már több mint 20 embernek adott folyamatosan munkalehetőséget. A töretlen ívű fejlődést azonban megszakította a tulajdonos korai, 1918. augusztus 18-án nyelvrák miatt bekövetkezett halála (SzSzBMÖL XXXIII. 1. 1918.). Élete vége felé arra kérte feleségét, hogy haladéktalanul sajátítsa el a vállalatban addig általa végzett gazdasági ügyek intézéséhez szükséges ismereteket, és tekintse ezt a munkát szívügyének, mint ahogyan ő is tette. Hiszen élete értelmét a nyomda és a Nyírvidék adta. Rövidesen meg fogod szeretni, hisz feltalálod benne minden munkám, ambícióm, tervem, vágyamat. Én nem tudtam volna élni a nyomda és a Nyírvidék nélkül. Ahogy én szentnek tartottam apám véres verejtékkel létesített, s fenntartott szerzeményét, megbecsültem, s az ő emléke ellen elkövetett véteknek tartottam annak elhanyagolását - légy, legyetek Ti is úgy ve/e!" (második Jóba Elek levele feleségének 1918 nyarán, negyedik Jóba Elek magántulajdonában). Második Jóba Elek múlhatatlan érdeme volt a teljes vállalat újjászervezése, a nyomda új épületbe költöztetése, modern gépekkel való ellátása, anyagkészletének fölfrissítése. 0 tette a Nyírvidék hetilapot előbb hetenként kétszer megjelenő lappá, utóbb napilappá. O kezdte el kibővíteni a cég kiadóhivatalának szolgáltatásait. Modern gondolkodású, kötelességtudó, alkalmazottai iránt felelősséget érző ember volt, aki egy virágzó vállalatot hagyott maga után rövidre szabott, de annál tevékenyebb pályafutása eredményeként (VERTSE 1928. 534.). Özvegy Jóba Elekné a vállalat élén Feltételezhetjük, hogy a kiváló üzleti érzékkel megáldott és a pénzügyi kérdésekben tájékozott egykori városi alszámvevő - aki épp az első világháború alatt virágoztatta fel vállalatát -jobb eséllyel tudta volna felvenni a küzdelmet a forradalmak, a román megszállás, majd a gazdasági világválság okozta nehézségekkel, mint özvegye, aki férje halálát követően az egész vállalkozás tulajdonosa lett. A cég irányításában Weisz Manó üzletvezető, majd 1921. április 20-ától Urbán Ferenc művezető segítették. Ekkortól kezdve a nyomda már nem fejlődött tovább. Gépparkjának utolsó számottevő frissítésére 1923-ban került sor. Azt követően nem történtek nagyobb beruházások, sőt egyre inkább a máról holnapra élés tendenciája erősödött fel, így kezdték fokozatosan felélni a tőkéjüket. A két világháború közötti egyébként is nehéz gazdasági viszonyok között sokat rontott a nyomda anyagi helyzetén Weisz Manó felelőtlen üzletvitele, a fiatal özvegy gazdasági ügyekben való járatlansága és pazarló életmódja. Annak érdekében, hogy az árvaszék el ne marasztalja a túlzott háztartási kiadások miatt, még a könyvelés megmásíttatásától sem riadt vissza, amire az 1926. októberi kivizsgáláskor derült fény. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a férjétől megörökölt jól működő cég, amelynek 1919 első negyedévében mindössze 12 293 K 06 fillér adóssága volt, az 1920-as évek közepére anyagilag teljesen meggyengült (SzSzBMÖL V. B. 189. 2821/1937., VERTSE 1928. 536.). 466