A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Korbály József: Rézkori fémleletek Kárpátaljáról

Rézkori fémleletek Kárpátaljáról Kobály József Kárpátalja (Ukrajna) területe a XIX. század óta ismert, mint az őskori - elsősorban bronzkori - fémleletek gazdag tára (LEHOCZKY 1892., LEHOCZKY 1912.). Nem véletlen tehát, hogy a kutatás mindmáig elsősorban e korszakbeli depókkal foglalkozik (KOBÁL' 2000.), s kisebb mértékben fordít figyelmet a rézkori fémleletekre. S bár igaz, hogy ezek száma a bronzkoriakhoz képest elenyésző, mégis a már közölt magyarországi (PATAY 1984.), romániai (VULPE 1975.) és szlovákiai (NOVOTNÁ 1970., VIZDAL 1977.) leletek mellett kétségkívül fontos adalékokkal szolgálhatnak a Felső-Tisza-vidék rézkori fémművességének jobb megismeréséhez. Az első kárpátaljai rézkori leletet a XIX. század hetvenes éveiben Hampel József közölte (HAMPEL-BESZÉDES 1876. Pl. VII: 9.). E század végén Lehoczky Tivadar gyűjteményébe vétel útján került több rézcsákány, amelyeket ő Horovitz Adolf ungvári rézművestől szerzett meg (LEHOCZKY 1912. 30-31.). A két világháború közötti időszakban - amikor Kárpátalja területe a Csehszlovák Köztársaság részét képezte - a Lehoczky által összegyűjtött rézkori fémekre újra felfigyeltek (PASTERNAK 1928. 165.), s egy részüket fényképes ábrázolás kíséretében közölték is (JANKOVICH 1931. III. t. 1., 4-11.). Közben a Munkácson működő Országos Lehoczky Múzeumba újabb rézkori leletek kerültek. Ezeket - a régiekkel együtt - Roska Márton írta le közismert, a rézkori csákányokról szóló munkájában (ROSKA 1942. 28., 29., 36., 49., 56.). Végül egy évvel később Szova Péter közölt egy fényképes táblát az Ung megyei leletekről, amelyeket még Lehoczky gyűjtött össze (SZOVA 1943. 6. ábra). 1945 után - Kárpátalja ekkor már a Szovjetunióhoz került - majd 20 éven keresztül alig hallani az említett rézkori fémleletekről. Itt utalnunk kell Konsztantin Bernjákovics a kárpátaljai bronzkori kincsek feldolgozását célzó munkájára, amelyben két rézkori tárgyat is publikált (BERNJAKOVIC 1960. 364., T IV: 14., BERNJAKOVIC 1961. Tab. IV: 14., Tab. V: 10.). Ezután - néhány ismeretterjesztő írást (BALAGURI-BIDZILJA-PENYAK 1978. 13.) leszámítva - évtizedeken keresztül csend övezte ezeket a leleteket. 1996-ban végül Mihajlo Potusnjak közölte a csehszlovák időkben felkutatott beregdédai rézkori település anyagát, közte egy réz halászhorgot is (POTUSNJAK 1996. 183., pHC. 7: 18.). Tanulmányom célja leírni és közölni a kárpátaljai rézkori fémleleteket rövid tipológiai-kronológiai értékelés kíséretében (1. kép). NyJAME XLVIII. 2006. 41-59.