A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Fábián László: A csengeri Melith-kastély és reneszánsz kályhacsempéi

Fábián László A motívumaiban rendkívül változatos formakincsi! csempeanyag késztetett arra, hogy ezeket közzé tegyem. Nem célom, hogy elemezzem őket, párhuzamokat keressek. Ezt a szakemberekre bízom, remélve, hogy az ezzel foglalkozó szakirodalomban Csenger neve is megjelenik. A töredékek nagy részét az általam készített rajzokon mutatom be, ám a fojtogató időhiány és egyéb okok miatt kénytelen vagyok a fénykép, illetve a számítógép adta technika segítségét is igénybe venni. Néhány csempetöredéknél nem közlök metszetrajzot, ha a töredék alakja egyértelmű. Csenger, mint a Szamos fontos átkelőhelye korán kiemelkedett a szatmári királyi várbirtok várjobbágyfalvaiból. Fontosságát alátámasztja, hogy a Kata nembeli csaholymonostori Csaholyi család felemelkedésének meghatározó tényezőjévé vált. Borovszky a gyarapodó, terjeszkedő Csaholyiak birtokszerzését régiesen így fogalmazta meg „a Csaholyiak 1234-ben Csengerben helyet szorítottak maguknak a folyó vízhez" (BOROVSZKY 1908. 571.). Ez a dátum - a csengeri átkelőhely megszerzése - Csenger számára a későbbiekben meghatározó lett. Kivált a szatmári királyi vár birtokai sorából, és a gyarapodó, egyik leggazdagabb szatmári főúri család uradalmának részévé vált. A XIV. század közepére már birtokközpontjukká tették. Megépítették a máig álló, méreteiben is impozáns kora gótikus téglatemplomot, 1388-ban vásárjogot szereztek Csengetnek, a XV. századra a megyegyűléseket szinte mindig itt tartották. 1429-ben már oppidumként - azaz mezővárosként említik. A város pecsétje is az ő címerüket, a 12 küllős kereket őrizte (2. kép). A reformáció térhódítása is a család támogatásával ment végbe. 2. kép Csenger pecsétje a Csaholyi címerrel Fig. 2 Seal of Csenger with the Csaholyi coat of arms 282