A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)
Régészet - Pintye Gábor: Szarmata településrészlet Nyírtura–Várrét közeléből (Nyíregyháza, keleti elkerülő út 37. lh.)
Pintye Gábor Jobbról és balról is merőlegesen egy-egy árok torkollik bele. A központi - egyben legmélyebb árok kétosztatú. Vele párhuzamosan, közvetlenül mellette, mindkét oldalon egy-egy sekélyebb árok fut (2. kép). Legalább egy méteres szintkülönbség volt a központi árok nyugati és keleti vége között, és az utóbbi vége a feltárt rész legmélyebb sávjában tűnt el. Az iszapos szürke és bemosódott rétegek, valamint a laza szerkezetű vízicsiga törmelékes betöltődés egyértelműen arra utal, hogy víz állt, illetve áramlott benne. Nem lehet véletlen a nagy árkot közvetlenül kísérő kis árkok megléte. 13 Egykorúságukat igazolja, hogy az egyikben császárkori kerámiát találtunk, míg a másik esetében a szuperpozíció tette egyértelművé a helyzetet. A déli kis árok alján szabályos térközökkel ásott cölöplyukakat találtunk, ami alapárkos kerítésre enged következtetni. Ez a jelenség nem egyedi: hasonló szerkezetű árok-kerítés együttes már korábban ismertté vált többek között a polgári, dusnoki, nagyúti (HAJDÚ ET AL. 1999. 106., BALOGH 1998. 89., VÁRADI 2000. 128.), és szatymazi 14 szarmata településekről. Az árok oldalának sekélyebb árokkal való tagolása esetén lehetséges, hogy az egyik oldalon felhalmozták a földet, ezáltal mintegy sáncot képezve (MÉRI 1962. 213-214.). Ebben az esetben - kiegészítve az előtte vagy mögötte húzódó palánkkal - védelmi funkciót is feltételezhetünk. Ezt erősítené meg az a tény, hogy az árok a vizes terület határáig húzódott. Folytatásáról nincs információnk, ezért nem állíthatjuk, hogy a települést körülvette volna, míg birtokhatároló mivoltát méretei teszik valószínűtlenné. A leletanyag értékelése A feltárt településrészleten - a szarmata lelőhelyeken megszokottól eltérően - elenyésző mennyiségű kerámia, összesen 48 db(!) került elő. Ezen belül a korong nélkül készített edényhez mindössze egyetlen(!) töredék tartozott. A korongolt cserepek - kevés téglaszínű kivételtől eltekintve - szürkék. A kerámia elemzését jelentősen megnehezíti annak nagy mértékű kopottsága. Ez a vidékünkön igen gyakori jelenség a talajviszonyokkal magyarázható. Kevés a jellegzetes profil, mindössze 1 tál, 1 gömbtestű edény, 2 korsó és 20 hombár rekonstruálható több-kevesebb valószínűséggel, de a többi töredék zömét is hombárok maradványai jelentik. Az 57. objektum hombárpereméhez (3. kép 6.) hasonló a Tiszavasvári-Lyukashalom lelőhelyen talált töredék, bár megjegyzendő, hogy ezen hombár némileg más formájú. A 24. objektum széles szájnyílású hombártípusának (3. kép 5.) pontos analógiája ismert a Tiszavasvári-Józsefháza melletti Téglás nevű lelőhely északi szelvényéből, és nagyon hasonló darabok származnak Tiszavasvári-Keresztfalról, Tiszavasvári-Paptelekhát Sz.12. gödréből; hasonló peremkiképzés tálak esetében is előfordul, melyre Tiszavasvári-Utaséri-dűlőből hozhatunk példát (ISTVÁNOVITS 1986. CXXXIX: 6., CLII: 2., CLXVII: 3., CXCVII: 2. és CLXVIII: 3.). Az általunk felhozott analógiák többsége a késő szarmata periódusra keltezhető, lelőhelyük általában megéli a IV-V. század fordulóját. Az előbb említett leletegyüttesekkel ellentétben azonban a nyírturai anyagban a késői szarmata edényművesség karakteres termékeit nem találtuk meg. A leletek között említést érdemel a 30. gödörben talált, nyomott gömb alakú zöld üveggyöngy, valamint az 57. objektumból napvilágra került csonteszköz (3. kép 1., 7.). A külső, keskeny árkok több helyen megszakadtak, amit feltehetően a gépi humuszolás okozott. Paluch Tibor szíves szóbeli közlése, az információt köszönöm! 252