A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria vonatkozó, teljességre törekvő, bilingvis forrásgyűjteményről van szó, amely ugyancsak alapmunka lesz a hazai szarmatakutatásban (FEHÉR-KOVÁCS 2003., FEHÉR-KOVÁCS 2004.). A szarmaták Kárpát-medencei jelenlétének meghatározásánál két antik auktoradatból indulhatunk ki. Az egyik Tacitus feljegyzése arra vonatkozóan, hogy „Ugyanebben az időben Vannius, kit még Drusus Caesar állított a suebusok élére, távozni kényszerült királyságából... 0 maga csak gyalogsággal rendelkezett, lovassága a szarmata iazigokból (kiemelés tőlünk - I.E., K.V.) került ki, így nem mérkőzhetett meg az ellenség sokaságával: ezért úgy határozott, hogy erősségekben védekezik s a háborút elhúzza. De ajazigok, kik az ostromot nem bírták és a közeli síkságon kószáltak, elkerülhetetlenné tették az összecsapást, mivel a lugiusok és a hermundurok ott törtek be..." (TACIT. Annál. XII.29-30. - vö. FEHÉR-KOVÁCS 2003. 160-161.) A másik adat Pliniustól származik: ,^4 Duna és a hercyniai erdő közötti felsőbb részek egészen a pannóniai Carnuntum tábora és a germánokkal közös határig, a síkság és a laposabb részek a szarmata jazigokhoz tartoznak a hegyek és az erdős részek pedig a dákokhoz, akiket a Marustól a szarmaták űztek el egészen a Tisza folyóig, vagy a Duria az, amely elválasztja őket (ti. a szarmatákat) a suebektől és a Regnum Vannianumtól, a terület másik részét a basternák és más germánok birtokolják.''''

2 Mindkét forrás egyértelműen bizonyítja, hogy Vannius uralmának 50-ben bekövetkezett összeomlása előtt aj azigokat a Kárpát-medencében találjuk. Kérdés, hogy pontosabban meg lehet-e határozni ezt az időpontot. A betelepedés lehetséges alsó időhatárát a feltehetőleg Marcus Vinicius által vezetett hadjárat adja meg. Mócsy András értékelése alapján a római seregek a Kr.e. 10-re keltezhető dák hadjárat megtorlására keltek át a Dunán, s hatoltak föl az Alföld északi peremére. Minthogy a hadjárat során a rómaiak a szarmatákkal nem találkoztak, fel kell tételeznünk, hogy ebben az időszakban még nem jelentek meg a Kárpát-medencében (ALFÖLDI 1943. 12., MÓCSY-FITZ 1990. 33., FEHÉR-KOVÁCS 2003. 276-277.

3

). (Ez persze csak abban az esetben bizonyító erejű, ha elfogadjuk a szarmata bevándorlás útvonalaként a déli, Duna-völgyi utat.

4

) A foglalást ennek megfelelően Kr.e. 10 és Kr.u. 50 közé kell helyeznünk. A pliniusi adat legutóbbi értékelése alapján ezt az időpontot Kovács Péter - a korábbi kutatásnak megfelelően (ALFÖLDI 1942. 182., MÓCSY 1977. 439.) - tovább szűkítette: „Plinius művének egyik legproblematikusabb, kétségkívül későbbi betoldásokkal nehezített locusával állunk szemben. A szöveg többféleképpen tagolható, ezért több értelmezési lehetősége is van. Az eredeti szöveget Mócsy A. tudta rekonstruálni, amelyet több későbbi betoldás követett: 1. a dákokra vonatkozó meghatározás: ad Pathissum amnem 2. a Maró meghatározás 3. regnum Vannianumot említő, és annak keleti terjeszkedésére utaló sive kezdetű mellékmondat. További nehézség az eos személynévmás (szarmatákra vagy dákokra [vagy bastarnákra] egyaránt vonatkozhat), és az a Maró határozó hovatartozása (a confiniumhoz vagy a dákokhoz a Tisza említésével együtt, esetleg az utolsó mondatrészhez kapcsolódik). Az eredeti germán-szarmata határ leírása egy korábbi idősíkot jelenthet, szarmatákkal való szomszédsága miatt (a regnum Vannianum létrejötte előtt), ezért Kr. u. 20 előttre tehető a szarmaták Kárpát-medencébe való átköltözése. Ugyancsak problémás a regnum 2 PLIN. NH IV. 80.: „Superiora autem inter Danuvium et H<e>rcynium saltum usque ad Pannonica hiberna Carnunti Germanorumque ibi confinium, campos et plana lazyges Sarmatae, monies vero et saltus pulsi ab iis Daci ad Pathissum amnem a Maró, PLIN. NH IV.8L: sive Duria est a Suebis regnoque Vanniano dirimens eos, aversa Bastarnae tenent aliique Germani. - vö. FEHÉR-KOVÁCS 2003. 50-53., 276-277. 3 Más - kevéssé mérvadó - vélemény szerint a hadjárat valójában az Érchegységtől a Szamosig érintette a dákok területét (VÉKONY 1989. 76-77.). 4 Erre a kérdésre lejjebb visszakanyarodunk. 204