A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

A badeni kultúráról — rendhagyó módon Ha csak a badeni kultúra elterjedési hálózatát vizsgáljuk, virágzó, békés kép bontakozik ki előttünk. Szögezzük le azonban azt, hogy a törzsi társadalmak legáltalánosabb vonása a háborúzás, amelyben a kezdő ok mindig valamilyen családi ügy: gyilkosság, asszonylopás, boszorkányság stb. Hozzá kell tennünk azt a tényt, hogy a politikai rendszerek kialakulása a történelmi és az etnográfiai példák szerint mindig erőszakon alapult, annak eszköze pedig par excellence módon a háborúzás. Akár törzsi szervezetben, akár törzsek fölötti együttműködésben vagy netán főnökségben éltek tehát ebben az időben az emberek a Balaton déli partjának falvaiban, illetve tágabb értelemben a badeni kultúra területén, életük kettősségét a népességnövekedés, anyagi gyarapodás és jólét mellett minden bizonnyal az erőszak, háborúzás töltötte ki. Bár a badeni kultúra társadalmán belül nem mutatkoznak olyan jelek, amelyek arra utalnának, hogy hódító szándékú katonai réteggel rendelkezett volna, és eszközkészletében sem találhatók kifejezetten háborúskodásra kifejlesztett vagy arra használatos fegyverek,

55 mégis fel kell tennünk a kérdést: van-e az erőszaknak bármi nyoma az adott kor „békésnek" tűnő régészeti jelenségei között? Az erőszak egy bizonyos megnyilvánulását, a véres állati áldozatok kategóriáját már feljebb Balatonőszöd településén bemutattuk. A balatonőszödi badeni településen több mint ötven emberi csontvázat vagy vázrészt tártunk fel települési objektumokban. Kicsavarodott testük arra utalt, hogy nem adták meg nekik a szokásos végtisztességet, mint a „szabályos temetőkben" (ez alatt a településektől elkülönült temetkezési helyeket értjük), csak bedobták őket egy „alantas" helyre; nem helyeztek melléjük a túlvilági életre szánt ételt, italt és személyes tárgyakat, mint a temetőkben fekvőknél. Az antropológiai vizsgálatok szerint az áldozatok különböző betegségekben szenvedtek (tyúkmell, sántaság, kefefejűség, látás- és halláskárosodás stb.). Az áldozati gödrök értelmezése többféle lehetőséget kínál. Talán a faluközösség nem egészséges tagjait konfliktushelyzetekben feláldozták annak reményében, hogy a közösségre sújtó átok alól felszabadulnak; talán a szokásos, éves, ún. naptári rítusokra választottak mindig a betegek közül különböző egyedeket. Közöttük magányos, de kettős, hármas, négyes temetkezést is találtunk. A többes temetkezések egyedei között talán életükben is szoros kapcsolat volt: egy családhoz tartoztak (anya és gyermeke), házasságban éltek vagy szabályellenes (szexuális, gazdasági, politikai szövetséges) kontaktust létesítettek egymással. Az sem kizárt, hogy a feláldozottak idegenek, nem a 15. kép Balatonőszöd-Temetői-dűlő: az 1489. gödör S-37. férfi vázának gerincében talált radiolaritból pattintott nyílhegy Fig. 15 Balatonőszöd-Temetői-dűlő: radiolarite arrowhead found in the spine of a male skeleton S-37, pit 1489. 55 Vö. a harcibaltás népeket, a bodrogkeresztúri kultúrát a maga nagyméretű pattintott kovakéseivel vagy a gödörsíros kurgánok népét a buzogányokkal stb. Gyilkolni azonban mindennel, akár puszta kézzel is lehet, mondhatni a hangsúly a szándékon van, és - mint ahogy S. Vencl találóan megjegyzi - nem kellenek hozzá specifikusan kifejlesztett fegyverek (VENCL 2004. 65.). Ölni lehetett pl. a háromszögletű nyílhegyekkel és a nyéllyukas baltákkal is, amelyek a badeni kultúra jellegzetes lelettípusát képviselik. 113