A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Megmelékezések - Erdész Sanyi bácsi meghalt (Páll István)

Erdész Sanyi bácsi meghalt Amikor tudatosult bennem ez a fájdalmas felismerés, hirtelen az sem tudtam, hogyan viszonyuljak a dologhoz. Tudtam, hogy igen beteg. Azt is tudtam, hogy a betegsége nem gyógyítható, s hogy a szervezet fokozatos leépülésének folyamata visszafordíthatatlan. Mégis teljesen megdöbbentő volt a szavakat hallani gyerekei szájából, akik eljöttek hozzám, s kérdésemre, hogy hogy van Sanyi bácsi, közölték a hírt: „Apu meghalt!" Ezek a keményen kongó szavak belemarnak az emberbe. Lehet szebben is mondani, körülírni, áttételesen fogalmazni, ám a kegyetlen valóságon ez semmit nem változtat. Sanyi bácsi, a Sóstói Múzeumfalu egykori igazgatója nincs többé! Élettörténete nem szűkölködött fordulatokban. A magát felmenői révén is mindvégig nyírséginek valló Erdész Sándor „véletlenül" Szobon született 1929-ben, mivel édesapja akkor éppen ott teljesített határrendész szolgálatot. Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Budapesten végezte tanulmányait, majd végzett muzeológusként 1953-ban a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályára került előadónak. Hamarosan ismét vidéken, Jászberényben találjuk, hiszen ifjú házasként itt lakást is kaphatott a múzeumigazgatói megbízás mellé. S nemsokára jöttek az 1956-os események, melyek során egész életére kiható történések részesévé vált: szolnoki főnökei utasítására - hogy Jászberényben elkerüljék a nagyobb felfordulást - elvállalta a helyi munkástanács vezetését, annak minden későbbi következményével együtt. Egyetemi tanára, patrónusa, Ortutay Gyula közbenjárására néhány hónap múlva kiszabadult a Fő utcai katonai börtön vizsgálati fogságából, s haza, a Nyírségbe került „örök száműzetésbe". Munkahelyéül a nyíregyházi Jósa András Múzeumot jelölték ki, ahol több mint 15 évig néprajzosként Kiss Lajos és Nyárády Mihály munkájának folytatója lett, de afféle „múzeumi mindenesként" számos más adminisztratív feladatot is ellátott. A kállósemjéni lakást és a nyíregyházi munkahelyet csak egyszer próbálta kőszegire cserélni, ám mint munkástanácsi előélete miatt „politikailag megbízhatatlant", az akkori főhatóság nem engedhette a nyugati határ közelébe. Ekkor következett a folklorista életében egy olyan mozzanat, amelyet akkori főnökének, Németh Péternek köszönhet: kinevezték az akkor építeni kezdett Sóstói Múzeumfalu élére, hogy a kezdet nehézségeivel küszködő intézményből múzeumot csináljon. Nem mondhatni, hogy örült a megbízatásnak, hiszen akkor már megjelent az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben a 3 kötetes Ami Lajos meséi. Ez országos elismerést hozott számára: több mesekötet előkészítése várta. Ehelyett kőművesekkel, ácsokkal, segédmunkásokkal kellett vitatkoznia, szervezni egy új intézmény beindításának ezernyi apró mozzanatát. De becsülettel helytállt, épített, szervezett. Közben folklórkutatásokat végzett s publikált. Több mint 300 kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya és kötete hagyta el a nyomdát, 9