A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)
Történelem - C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozatának oklevelei. I. közlemény 1387–1399. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez)
C. Tóth Norbert tették: jóllehet köztük per keletkezett néhai János Lachcha birtoka meg az asszony és leányai birtokjogai ügyében, amelyek az ország szokása szerint nekik járnának, mégis fogott bírák döntése alapjána következő egyezségre jutottak: Márton mester és az özvegy minden eskütételt, amelyet a birtokügyben egymás ellenében kellenne letenniük kölcsönösen elengedik; továbbá az özvegy az eskü le nem tetéle miatt Mártontól neki járó 120 forint - forintját 100 újdénárral számítva - felől nyugtatja azzal feltétellel, hogy Márton mester néhai János birtokaiból elégtételt ad és leányainak a leánynegyedet apjuk, János minden birtokából megadja in prescripta possessione Nagtarkan, capituli et principali, ut commodosius et congruentius eandem tenere et habere ac eadem aptius et melius, uti possent in uno loco et ambitu in locis sessionalibus lineam vici eiusdem possessionis Nogtarkan, per quem in ipsam intratur seu introitur a possessione Bely a parte possessionis Agar adiacentem usque finem quasi ad partem meridionalem ad fiuvium Tyza protensam, nunc viginti quinque mansiones seu sessiones populosas et trés habitatoribus destitutas edificia in se habentis continentem simulcum curia propria pretaxati condam patris ipsarum minden haszonvételével és tartozékával, úm. szántóföldek, erdők, legelők, ligetek, vizek, halastavak, gyümölcsösök-, továbbá a Lyanwar birtokon szedett tributum vádi negyedrészét, amíg a leányok fel nem nőnek és meg nem házasodnak. -Továbbá az özvegynek adja a hitbére és hozománya fejében férjének Sarkán birtokon lévő részét minden haszonvételével és tartozékával, amelyeket újabb házasságkötéséig birtokolhat, azonban ha az asszony nem házasodna meg, extunc ipsam portionem possessionariam ab ipsa domina ante maritationi pretactarum filiarum suarum redimere non valeret, si verő ipsa domina ante maritationi filiarum suarum secundas suas celebraret nuptias, extunc quicumque facta ipsa celebratione nuptiarum ipse magister Martinus vellet portionem possessionariam antedictam solito more redimendi haberet facultatem. - Márton mester az átadott birtokokra szavatosságot vállalt, valamint a felek érvénytelenítik az ügyben kelt minden oklevelüket. Papíron, hátlapján pecsét darabjaival. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1399-14. (DF 220287.) Protocollumi bejegyzése: 2. AA pag. 345. -A hátlapján egy 1399. máj. 4-e és 1401. ápr. 24-e között íródott konventi fogalmazvány szövege: 270. (máj. 4.-1401. ápr. 24.)' A leleszi konvent emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük Baranyay (dictus) Balázs, Atya-i Mihály fia: Pál famulusa ura meg Pál carnalis-ai: Imre, Gáspár és Boldizsár meg patruelis-ai: Péter fiai: Imre és András, valamint Darouch-i László fia: István meg fiai: Bertalan és Chama, Tamás fia: László nevében és tiltakozott az ellen, hogy Berekzow-i Hagmas (dictus) János meg Domokos a Bereg megyei Gelyenes birtokukat, amely jogosan az Atya-i és a Darouch-i nemeseket illeti meg, Chak-i István fia: Miklós temesi ispánnak, frater-ének: Györgynek, azután Miklós ispán és György Gelyenes birtokot István titeli prépostnak, titkos kancellárnak, győri kanonoknak meg carnalis-ainak: Imrének és Lászlónak meg más frater-eiknek in concambium quarundam aliarum possessionum iure perpetuo et irrevocabiliter adták; továbbá a mondott(!) Imre fia: János hospites et iobagiones in dicta possessione Gelyenes residentes(!) in eo prohibuisset, quod in tributum in dicta Atya exigi consuetum nunquam ire ac transire deberent quoquomodo in preiudicium etc., unde etc. Alatta: item a piscina Oztro vocato intra metas dicte possessionis Atya decurrente. Fogalmazvány a leleszi konvent 1399. máj. 4-i oklevelének (269) hátlapján. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1399-14. (DF 220287.) - Protocollumi bejegyzése: 2. AA pag. 349. - Mellette Bárochy Imre juratus archivi registrator által készített másolat. 1 Az oklevél keltezésének időhatárait Upori István titeli prépost titkos kancellársága (1397. okt. 91401. ápr. 24.) és Csáki Miklós temesi ispánsága (1395. nov. 5.-1402. szept. 20.) határozza meg. (ENGEL 1996. I. 90., 204.) 322
