A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)
Régészet - Nagy Márta: Késő bronzkori település Nyírlugos határában
Késő bronzkori település Nyírlugos határában csoport leletanyaga sok hasonlóságot mutat, azonban az előbbi telepeket a BD időszakra datálja (BADER 1978.42., 1998. 51.). Németi János a Cehalu{ csoport lelőhelyein előkerült fémanyag alapján a BC-BD horizontra datálja a csoport életét, és ettől fiatalabbnak az Igrija típusú leleteket (NÉMETI 1999. 173.). A Bodrog-Szamos-Kraszna-Tisza vidéken elterjedt demecseri, berkeszi, alsóberecki és vajdácskái leletanyag elsősorban a BC periódusra datálható, de a BD időszakban is jelen van, amire főként az edényeiken gyakrabban használt árkolás utal (SZABÓ 2002. 24.), továbbá az, hogy az ópályi horizontba sorolt bronzdepókban előkerültek olyan kerámiatípusok, amelyek a fent említett temetőkből ismertek (KEMENCZEI 1981. 91., KEMENCZEI 1984. 30., BÓNA 1993. 85.). Kerámiaművességében négy térség hatása is megfigyelhető: az alföldi halomsíros és Piliny kultúra edényformáit, a Felsőszőcs kultúra díszítőmotívumait és a Noua kultúra néhány elemét vette át (KEMENCZEI 1984. 29-30.). Ennek a leletkörnek a kerámiaanyaga sok tekintetben hasonlít a BD periódusig datált szlovákiai Felsőszőcs kultúra edénytípusaihoz. Az edényformák és díszítések elemzésekor láthattuk, hogy szinte valamennyi edénytípus analógiája megtalálható a Hajdúbagos csoport, illetve a csoport kialakításában szerepet játszó (halomsíros és Ottomány kultúra), valamint a vele egy időben és szomszédságában élő kultúrák (halomsíros, Felsőszőcs és Piliny kultúra), illetve csoport (Cehälu^ csoport) emlékei között. 9 A leletanyag azonban - mind kerámiaformáiban, típusaiban és díszítésében, mind ezek arányában a Hajdúbagos és a Cehalut csoport kerámiaformáival és díszítésével mutatja a legközelebbi rokonságot. Fontos tény az is, hogy míg az edénytöredékeken a síkozás még nem jelent meg, ugyanakkor a kannelúra igen, bár még nem vált kizárólagos díszítésmóddá, ami arra utal, hogy ezen teleprészlet leletei fiatalabbak (SZABÓ 2002.20.) a hajdúbagosi temető típusainál, tehát keltezésük átnyúlik a BC időszak végére vagy a BD periódus elejére. Ezzel a leletanyaggal lehet egykorú a debreceni edénydepó (POROSZLAI 1982.), valamint ide sorolhatóak az Északnyugat-Románia területéről, a szatmári, érmelléki és Körösök vidéki térségből ismeretes leletanyagok is (DUMITRASCU-EMÖDI 1980., IGNAT 1984., KACSÓ 1997., KACSÓ 1999.). Ezt az időszakot követi a Kárpát-medence keleti felében az az átalakulási időszak a BD-HA1 periódusban, amely a Gáva kultúra kialakulásához vezet a HA1 időszakban. Ekkor folyik az Igri^a kultúra kibontakozása a Körösök vidékén és Délnyugat-Erdélyben (CHIDIOSANEMŐDI 1980., ANDRITOIU 1992. 69-72.), aHajdúbagos-Cehalu£ csoport késői feltűnése Szatmárban (NÉMETI 1990.43-53.), aLäpus I—II kultúra kialakulása Északkelet-Erdélyben (KACSÓ 1975., KACSÓ 1987.74-75.), valamint a Piliny kultúra kései temetőinek feltűnése Északkelet-Magyarország területén (KEMENCZEI 1989. 91-92.). Láthatjuk tehát, hogy egy átmeneti időszak, a Hajdúbagos csoport BC végi - BD eleji periódusát képviselő leletanyag került napvilágra. Ez azért is jelentős, mert a Hajdúbagos csoport eddig közölt egyetlen temetőjét csak a BC időszakig lehetett datálni, míg a bemutatott leletanyag arra enged következtetni, hogy a csoport élete nem ért véget ekkor, hanem tovább folytatódott a BD periódusig, amiként a Cehälut csoport esetében is. Ezt a kannelúradíszítés használata mellett főként az a tény támaszthatja alá, hogy a leletek egy objektumból kerültek elő. Egyelőre a Hajdúbagos csoport lelőhelyeiről nem ismerünk erre a korszakra, tehát a BC végére - BD periódus elejére datálható leletanyagot, de azt gondolom, ez csupán a kutatás hiányossága, tehát mindenképpen fontos lenne a hajdúbagosi temető feltárása (1909!) és arégi anyagközlése (1970) óta előkerült leletanyagok mielőbbi publikálása. 9 A Felsőszőcs kultúra jelenlétére egyenlőre még csak abból következtethetünk, hogy Nyírlugos-Szennyespusztáról már korábban szórványként a nyírbátori múzeumba került egy felsőszöcsi edénytöredék (KALICZ 1960. 6., 4. kép). Ez azonban túl kevés ahhoz, hogy itt a Felsőszőcs kultúra megtelepedéséről beszélhessünk, inkább import edényről lehet szó ebben az esetben.
