A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)
Történelem - C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozatának oklevelei. I. közlemény 1387–1399. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez)
A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozat oklevelei Ápr. 7. (3. die f. IV. p. passce) Domokos leleszi prépost és a konvent Zs.-hoz. Marc. 26-i parancsára 214 (210) Bozos-i Kakas (dictus) Mátyás királyi emberrel István litteratus-t küldték ki, akik visszatérve elmondták nekik, hogy ők kiszállva Ung megyébe vizsgálódva megtudták, miszerint minden a panaszban leírtak szerint történt, ezért a királyi ember Checher-i István fiát: Miklóst húsvét utáni szerdán (ápr. 5.) Checher birtokon megidézte György-nap nyolcadára a királyi jelenlét elé. Konventi fogalmazvány a mandátum hátlapján. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1396-6. (DF 220228.) Ápr. 10. (f. II. p. Quasi modo geniti) Domokos leleszi prépost és a konvent emlékezetül adja, hogy 215 Blasio filio Benche hospite et jobagione Johannis filii Ladislai de Bachka in villa Berench residente, de cuius notitia Johannes filius Thome de dicta Bachka nos rescificavit, pro se personaliter et pro Ladislao et Nicoiao fratribus suis uterinis levél nélkül, de terhüket magára véve a következő bevallást tette: mivel Vegh (dictus) Miklós fia: György hospes in villa Ayak commorans, továbbbá György gener-ei: Kozma (dictus) Mihály fiai: Domokos és Demeter; patruelis-ei: Fewch (dictus) Pál, Doman (dictus) Miklós fia: Péter és rokona: Wayteh (dictus) Kozma nekik super morte seu interemptione condam Georgii fratris ipsorum uterini casualiter interempti pecuniaria solutione mediante congruam et condignam inpendissent satisfactionem, ezért őket nyugtatja erről szavatossággal. Szakadozott papíron, hátlapján pecsét töredékével. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1396-7. (DF 220229.) Ápr. 14. (2. die f. V. p. Quasi modo geniti) Domokos leleszi prépost és a konvent Zs.-hoz. Marc. 27-i 216 parancsára (212) Kerch-i Lukács királyi emberrel János frater-t, egyházuk custos-át küldték ki, akik visszatérve elmondták, hogy ők kiszálltak Szabolcs megyébe, ahol mindenkitől, akiktől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy Batur-i Péter fia: János és jobbágyai valóban elvitték néhai Cantor (dictus) Mihály javait, ezért őt a királyi ember Quasi modo geniti vasárnap utáni csütörtökön (ápr. 13.) Adón birtokon lévő részén megidézte az idézés napjának 15. napjára (ápr. 27.) a királyi különös jelenlét elé, köztük függő per nem lévén akadály. Konventi fogalmazvány a mandátum hátlapján. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1396-11. (DF 220233.) 217 Jún. 8. (Bude, 8. die corp. Christi) Ilswa-i Leusták nádor és fejéri ispán a leleszi konventhez. Elmondták neki Iske-i Miklós fiai: Gergely és István diák meg Péter fiai: Miklós és László nevében, hogy Bartholomeus faber hospes de Paloch Orbán-nap előtti kedden (máj. 23.) ex consilio diabolico az ő Legénye birtokon lakó jobbágyukat: Jakab fiát: Tamást Paloch faluban megölte és uterinus testvérének: Balázsnak pedig három ujját levágta és az arcán megsebesítette az ő igen nagy kárukra; ezért kéri őket, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a kijelölt nádori emberek egyike tudja meg az igazságot, majd azt írják meg neki. Kijelölt nádori emberek: Lorandus f. Nicolai de Kysmerkoch, Demetrius de Homok, Mychael de Barta.' Papíron, hátlapján pecsét nyomával. Leleszi konvent orsz. lt., Acta a. 1396-3. (DF 220225.) Protocollumi bejegyzése: 2. AApag. 259. ' Előtte kihúzva: Stephanusf. Johannis de Kystarnoch. Jún. 14. (Bude, f. IV. p. oct. corp. Christi) Zs. a jászói konventhez. Cum antiqua regni nostre 218 consuetudine requirente nobiles puelle in quarta parte possessionum paternarum quousque matrimoniali copule tradite fuerint, illibate debeant permanere; ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike menjen ki néhai Weke-i Péter Weke és Kerekthow nevű birtokainak negyedrészére, majd a szomszédok és határosok összehívása után iktassa azt Péter leányainak: Erzsébetnek és Klárának, amelyet most is békében birtokolnak, usque tempus prefixum bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva; majd minderről
