A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Régészet - Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszavasvári–Aranykerti táblán (Dienes István ásatása nyomán)

Révész László Az 5. sírban nyugvó nő viseletét aranyozott ezüstveretekkel ékesített lábbeli tette még pompásabbá. Sajnos a véreteket az egyik ásatási munkás ásója alaposan megbolygatta, s a kidobott földben számos el is kallódott közülük. Ily módon az ásató csak azt tudta rögzíteni, hogy a nagyobb kerek veretek egy sorban középen húzódtak (IX. tábla 33-42.), a lábbeli szegélyén pedig csúcsukkal befelé fordítva helyezték el a háromszög alakú véreteket (IX. tábla 53-73.). Nem tudjuk viszont, hogy hol lehettek a kisebb kerek díszítmények (IX. tábla 43-52.). A temetőből előkerült hét férfisír közül hatban találtak fegyvereket, csupán a szinte teljesen megsemmisített 12. sír esetében hiányoznak a fegyverzetre utaló adatok. Más korabeli temetőkhöz hasonlóan a leggyakoribbak ez esetben is a távolsági támadó fegyverek, az íjász felszerelés darabjai, melyek négy sírból láttak napvilágot. Közülük két sírban a teljes íjász készlet (csontborítású íj, vaspálcákkal merevített tegez, nyilak) szerepelt (7. és 8. sír), a feldúlt B. sír mellékletei közül csupán egy tegezfül és egyetlen nyílcsúcs maradt meg, a 3. sírba viszont csak a csontos íjat tették, vasalt tegezt és nyilakat nem. A leletek értékelését jelentős mértékben megnehezíti, hogy a férfisírok zömét kisebb-nagyobb mértékben megbolygatták: a homokbányászás során teljesen feldúlták a B. és a 12. sírt, megbolygatták a 3. sírt, korabeli rablásnak esett áldozatul a 8. sír. Ily módon megmaradt leletanyaguk nem tekinthető teljesnek. A nyílcsúcsok teljes számban (6 db, de ezek egy része is töredékes) csak a 7. sírban maradtak meg, a B. sír leletei közül csak egyetlen példányt őriztek meg a találók, a 8. sír leletei között pedig apró töredékek utalnak a nyilakra. Hasonló a helyzet a nyíltartó tegezek esetében is. AB. és a 8. sír leletei közt meglévő csekély maradványok csupán annak a ténynek a rögzítéséhez elegendőek, hogy az azokban nyugvó férfiakat vasalt tegezzel temették el. A 8. sír tegeze egyébként különösen gondosan megmunkált darab lehetett, ugyanis tartozékai között a korszak leletanyagában ritkaságnak számító bronzalkatrészt (talán a zárószerkezet darabját - XIII. tábla 1.) is megfigyelhetünk. Mindössze a 7. sír tegezének egyes tartozékai feküdtek eredeti helyzetükben. Csak a tegez bal oldalát erősítették meg vaspálcákkal, melyeket 56 cm hosszúságban lehetett megfigyelni. A fenékpánt egy kis töredéke a nyilak hegyétől 82 cm-re feküdt, s nagyjából ez a távolság lehetett a tegez eredeti hossza is. Minden bizonnyal a tegez felfüggesztésében játszott szerepet a jobb combcsont, illetve a jobb alkarcsont mellett talált két darab háromosztatú, küllős bronz szíjelosztó karika. A függesztőszíjak nyilván ahhoz a fegyverövhöz kapcsolódtak, melynek csatja és nagyszíjvége ugyancsak előkerült a sírból. Ezeket az alábbiakban fogjuk részletesebben ismertetni. A 3. és a 7. sírba tett íjnak csak a végeit borították csontlemezekkel, a markolatát nem. Bár a 3. sír keleti végét megbolygatták, s ennek áldozatul esett az alsó csontlemez-pár, az a rész ahol a markolatcsontoknak kellett volna feküdniük érintetlen volt. Az érintetlen 7. sírba nyugalmi helyzetben tették az íjat, melynek egyik felső csontlemeze hiányzott. Ma már nem deríthető ki, hogy még a fegyver használata során sérült-e meg, vagy szándékosan távolították el a temetési szertartás során.

10 Végül a kirabolt 8. sír szétszórt leletei között markolatcsont és íjvégcsontok töredékei egyaránt megtalálhatók, az íjat eredetileg mind a hat csontlemezzel felszerelték. X. századi régiségeink között viszonylag ritkán felbukkanó tárgytípusnak számítanak a baltás szekercék, melyek egy példánya a tiszavasvári 4. sírból került elő (VIII. tábla 5.). A baltás szekercék eredetével és elterjedésével az ide vonatkozó külföldi szakirodalmat is áttekintve a közelmúltban részletesen foglalkozott Fodor István és Kovács László (FODOR 1981. 152-156., KOVÁCS 1989.169171.). Egybehangzó véleményük szerint e fegyvertípus legkorábbi példányai az észak-kaukázusi Az íjcsontok hiányáról, illetve a sérült vagy elhasznált íjak sírba tételéről ld. FODOR 1981. 149-150. 178