A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Paluch Tibor: A Körös-Starčevo kultúra temetkezései
A Körös-Starcevo kultúra temetkezései megpróbáltak a kora neolitikum társadalmában két, vertikálisan elkülönülő szegmenst definiálni. Ennek alapja az a megfigyelés volt, hogy a telepeken elsősorban a gyermek és női sírok dominálnak, míg a felnőtt férfiak sírjai viszonylag ritkák. Ezt megmagyarázná az, hogy a telepeken belüli sírok az egykori társadalom kevéssé meghatározó tagjait rejtik, a közösség „valódi" tagjainak temetkezéseit pedig régészetileg ritkán vagy egyáltalán nem lehet kimutatni (CHAPMAN 1983. 10.). A Körös-Starcevo kultúra elterjedési területén lévő temetkezéseket áttekintve nehéz bármiféle „szabályosságot" felfedezni, de nem is ez a lényeg. Ha kitekintünk a délkelet-európai neolitikum kialakulására, kitűnik, hogy szélesebb körben ekkor terjedtek el a településekhez kapcsolódó sírok. Ekkor vált a település, mint a termelő gazdálkodás, a letelepült életmód szimbóluma a halotti kultuszban is fontos tényezővé (RACZKY 1988. 26.). A halottaknak a települések korábban használt részén történő eltemetése valószínűleg ahhoz kapcsolható, hogy a halottról való gondoskodás és a tőle való félelem kettősségéből az első volt ekkor még a fontosabb. A neolitikum folyamán csak bizonyos idő elteltével jutottak el a hitvilág elképzelései olyan stádiumba, amikor már szükségszerűen vált szét a település és a temető (CHAPMAN 1983. 10., 14-16., RACZKY 1988. 26.). A korszakban előforduló rendkívül változatos temetkezési rítusok gyökereit próbálták etnikai különbségekkel magyarázni (JOVANOVIC 1975. 5-18.). Véleményem szerint sokkal valószínűbb a halott-kultusz, a túlvilági elképzelések sokszínűségére gondolnunk. A később kialakuló, uniformizáltabb rítusú temetők már kifejezik egy nagyobb közösség temetési szokásokban is megnyilvánuló összetartozását. Irodalom ARADI 1992. Mógáné Aradi Csilla: Vörs-Máriaasszony sziget. RF I. 44. 1992. 26-27. BÁCVAROV 2000. Krum Bácvarov: The Karanovo Neolithic mortuary practices in their Balkan and Anatolian context. In: Karanovo III. Beiträge zum Neolithikum in Südost-Europa. Eds. Stefan Hiller Vassil Nikolov. Wien 2000. 137-140. BANNER 1932. Banner János: A kopáncsi és a kotacparti neolitikus telepek és a tiszai kultúra III. periódusa. / Die neolithische Ansiedlungen von Hódmezővásárhely-Kopáncs und Kotacpart und die III. Periode der Theiss-Kultur. Dolg. 8. 1932. 1-48. BANNER 1935. Banner János: Ásatás a hódmezővásárhelyi Kotacparton. /Ausgrabungen zu Kotacpart bei Hódmezővásárhely. Dolg. 11. 1935. 97-125. BANNER 1937. Banner János: Die Ethnologie der Körös-kultur. Dolg. 13. 1937. 32-49. BANNER 1938. Banner János: A hódmezővásárhelyi városi múzeum ásatásai 1937-ben. [Die Ausgrabungen des Städtischen Museums von Hódmezővásárhely im Jahre 1937.] Dolg. 14. 1938. 191-200. BANNER 1954. János Banner: Funde der Körös-kultur von Hódmezővásárhely-Bodzáspart. AAH4. 1954.1-8. BENAC 1973. Alojz Benac: Obre I - a neolithic settlement at the Starcevo - Impresso and Kakanj cultures atRaskrsce. WMBH3, 1973, 327-430. BOGNÁR-KUTZIÁN 1976. Bognár-Kutzián Ida: Szakmar-Kisülés. RFl. 29. 1976. 16. BOGNÁR-KUTZIÁN 1977. Ida Bognár-Kutzián: Ausgrabung in Szakmar-Kisülés im Jahre 1975. MittArchlnstl'. 1977.13-17.
