A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Természettudomány - Marcsik Antónia–Hegyi Andrea: Nyíregyháza–Manda-bokor lelőhely humán csontanyagának paleopatológiás elváltozásai

Nyíregyháza-Manda-bokor lelőhely humán csontanyagának... Traumás elváltozások A traumás (különböző sérülésekből eredő) elváltozások rendkívül sokfélék, megjelenésük gyakori, így a paleopatológia egyik legjobban tanulmányozott területét képezik (STEINBOCK 1976.). Anyagunkban mikrotraumás elváltozásokat és töréseket lehetett megfigyelni. A mikrotraumákhoz sorolt spondylolysis két nőnél az L5-ön, míg egynél az L4- és az L5-ön fordult elő. Két férfinél gyógyult, ferde irányú clavicula-, egynél ulna törése („parry") látható. A 11. női leletnél, az articulatio humeriben nyílt törést tételezhetünk fel, melyet osteomyeliticus folyamat, majd szekunder arthritis kialakulása követett (2. kép). Metabolikus és hematogén eredetű megbetegedések Az anyagcsere folyamatainak megbetegedései sok esetben csonttani tüneteket is produkálhatnak. Ezek a tünetek néha nagyon könnyen felismerhetőek (pl. rachitis), néha azonban teljesen egységes csontelvékonyodást, a csontmatrix felritkulását avagy görbületeket láthatunk, melyeknek természetszerűleg különböző etiológiai okai lehetnek (STEINBOCK 1976.). Atibiák, femurok görbülete, elvékonyodása három férfi és két nő esetében jelentős. Ali ,-nél több csontra, elsősorban a csigolyákra kiterjedő osteoporosist figyelhetünk meg, amely - feltehetőleg - a törést követő súlyos gennyesedési folyamattal lehet összefüggésben (1. traumás elváltozások fejezet!). Bár nem tartozik a paleopatológia szoros területéhez, de itt említjük meg a senilis osteoporosis jelenségét négy nő és egy férfi esetében. Elsődlegesen vagy másodlagosan kialakuló hematogén rendellenesség csonttani manifesztációja a poroticus hyperostosis (ANGEL 1966., NATHAN-HAAS 1996.), amely a mandai leleteknél csak egy gyermek koponyáján (porotikus formában) figyelhető meg. Izületi megbetegedések Történeti embertani leleteken a deformálódott ízfelületek kialakulásáért számtalan etiológiai tényező lehet felelős. Az arthropathiák közül legáltalánosabb az osteoarthritis, ennek degeneratív formáját (marginalis osteophytosis, eburnatio, sclerosis, ízületi kontúr változásai) a gyulladásos jellegűtől („pitting" képződményes) némely esetben szinte lehetetlen elkülöníteni (ROGERS ET ALII. 1987.). Csigolyák vonatkozásában általában spondylitisről, míg a kis- és nagyízületek esetében arthritisről beszélünk (ORTNER-PUTSCHAR 1981.). Degeneratív jellegű arthritis figyelhető meg enyhe formában két férfinél és egy nőnél az articulatio temporomandibularisban, két férfi és három nő esetében a nagy ízületek arthritise a csigolyák degeneratív elváltozásaival is párosul. A csigolyák degeneratív elváltozásait jóval több egyénnél figyelhetjük meg (kilenc férfi és négy nő). A jellegzetességek általában a lumbalis vagy thoracalis szakaszra lokalizálódnak, megjelenésük enyhe-közepes (1. kép). Az arthropatiáknak egy másik csoportja a szeronegatív spondylarthropathia, amely a spondylitis ankylopoeticát, a Reiter-szindrómát, az arthitis psoriaticát és az enteropathicus arthropathiát foglalja magában. Spondylitis ankylopoeticaban a sacroileitis szimmetrikusan alakul ki, a csigolyákon új csontformáció, a későbbi szakaszban teljes csigolyafúzió figyelhető meg. A Reiter-szindróma tünete hasonló az előbbihez azzal a különbséggel, hogy a sacroileitis aszimmetrikus, a csigolyák ankylosisa nem folytonos (,,skip"-forma). Gastro-intestinalis rendellenességek is okozhatnak arthropathiákat, melyek hasonlítanak a spondylitis ankylopoeticához. A spondylitis ankylopoetica (SPA) kezdeti megjelenési formájára vezetjük vissza a 24. férfi sacroiliacalis ízületének fúzióját, a thoracalis csigolyák processus spinosusainak osteophytosisát, a C3-4, illetve C5-7 blokk-képződményét, valamint a 19. nő sacroiliacalis ízületének, az os pubis facieseinek jellegzetes arthritisét, három ágyék csigolyán a ligamentumok osszfikációját. 255