A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Nyelvészet - Mizser Lajos: Északkelet-magyarországi helységnév-magyarázatok

Mizser Lajos Sárosreviscse: „Ezen helység nevezetét vette ezen szláv nevezetű szótól »blato», mely szó magyarul annyit tesz mint Sár, 's innét a blatnyi Reviscse nevét mai napig megtartotta. Ezen községnek más elnevezése nem volt, 's legkorábban is az, azon keresztül folyó 's rendkívüli sárt okozó folyótól Sáros Reviscsének neveztetik." Csak az előtagot magyarázza, de azt kielégítően. 1337-ben Alrychov, 1419-ben Alsorewche, de 1773-ban Sáros-Reviscse. A név olyan vízmederre utal, amely fel van tépve, szaggatva (FNESz II. 454-455.). Az 1904-ben kapott Sárosrőcse névben az utótag eredeti alakját állították vissza (MEZŐ 1999. 333.). Mai neve Blatné Revistia. Szentes: „.. .mondatik hogy ott hol most Szentes helysége egy gorczos hellyen fekszik valami Szent ember Remete lakot épített, melyhez idö jártával több és több szenteskedö emberek csatlakoztak - és építkeztek és a' hires kereszt alakú templomba jártak, innét neveztettek osztán Szenteknek, a' helység pedig Szentesnek, némellyek szerint Szenteskének a' mennyiben jelenleg is kicsiny." Ez is egy magyarázat, még ha távol is áll a valóságtól. 1346-ban Zentus, és személynévi eredetű. Ezt alátámasztja, hogy a községet 1386-ban Zenthushaza-nak nevezték (FNESz II. 557.). 1903-ban, hogy ne keverjék a többi Szentes nevű helységgel, a megkülönböztető jellegű -ke képzőt kapta (MEZŐ 1999. 358.). 1520-ban Zentuske alakban is előfordul (HELLER 1984. 110.). Mai Svätu§ nevét 1948-ban hatósági úton állapították meg az eddigi Sentus helyett (FNESz II. 557.). Szobránc: „Szobrántz tótul Szobrántze e' néven ország szerte ismeretes 's más néven nem ismertetik eredeti nevezete kétségen kívül e' Sláv nevezettől «Szobranni» vagy is «öszveszedettek»röl származik csak azért is mert e' hely régentén nagy szerű város lévén a' tatárjáráskor földulatott és lakosai el széledvén a' hegyek alatt levő falvakat alakították, mely állítás onnan is alaposnak lenni látszik, mert a' mostanis itt lakozó Iványi Fekete Család a' tatár föl dúlás után költözött ide Baranya megye tájékáról, itt a' Tibaiak Családjáról leszármazó nöi ággal házasodván össze, maiglani birtokosként ide telepedett, hogy pedig földulatása előtt e' hely Szobrántznak neveztetett e meghatározni bizonytalan..." Az 1409-től Zobranch formában adatolható helység neve valószínűleg cseh eredetre megy vissza: Sebranice < Sebran 'felszedett gyermek, lelenc' (FNESz II. 588.). Mai neve: Sobrance. Szobránckomaróc: „...26 számból álló házai hajdan Szobrántz városától szakadtak el és valószínűleg Szobrántzról e' községen keresztül terjedő patak miatt mely e' helység bel fundusait pusztítva a' helyiségekre károsan, de a külső föld és rétekre nézve termékenyítő hatással van." Csak az előtagot magyarázza, amely 1773-ben bukkan fel (Szobrancz Komorocz), maga a község régebbi Szobráncnál: 1326: Komaroch, és ez a Komar 'szúnyog' szó származéka (FNESz II. 588.). 1904ben némiképpen magyarították Szobránckomoróra (MEZŐ 1999. 371.). Mai neve: Komárovce. Ubrizs: „... elnevezését vette azon szláv szótól breh - part - u brehu - a partban - innét lett Ubrezs mivel az első egy dombosabb helynek a partjában volt épitve." Ezt az FNESz (II. 695.) megerősíti. 1337: Obres (FNSz II. 695.). 1904-ben nevét Ubrezsre módosították (MEZŐ 1999. 399.). Mai neve: Ubrez. Vajnatina: „Vajnatina Szlav-Ruthen nyelven Vinyaszena annyit tesz, mint büdös, büzdött." Teljesen igaza van - csak némi kiegészítés kell még hozzá: a község neve 1336-ban tűnik fel Voynatyna formában (HELLER 1984. 131.), ennek előzménye az 1284-ben említett Voynatyna nevű patak (HELLER 1984. 131.). Az eredeti alak a ruszin BOHHHHH BO^a 'büdös víz' lehetett. A helység tehát a patakjáról kapta a nevét. 1904-ben a nevet Vajnára rövidítették (MEZŐ 1999. 405.). Mai neve: Vajnatina (a leírásban: „tótul Vonyaczina"). Váralja: „Váralja mostani saját, 's eredeti nevét a' helységnek felső, vagy is a' hegyek felöl való részéhez helyezett Vártól, melyen a régi Draveczky féle családnak vár épületi romjai jelenleg is látszanak-mely alatt a' mostani helység is fekszik." A helységnév 1404-ben tűnik fel Varalya formában (FNESz II. 643.). 1904-ben a megkülönböztető jellegű Tiba- előtagot kapta (MEZŐ 1999.408.). Mai neve: Podhorod', ez ruszin eredetű (FNESz II. 643.). Ez azért feltűnő, mert a XIX. században a következő szlovák formákkal találkozhatunk: Podhradcze, Podhradj (HELLER 1984. 88.). 244