A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Nyelvészet - Mizser Lajos: Északkelet-magyarországi helységnév-magyarázatok

Északkelet-magyarországi helységnév-magyarázatok Őrdarma: Alsónémeti leírásában olvashatjuk: „.. .az ungvizének túlsó partján a' régi Darmaiak Darma nevű helysége - a' nagy és kis kapóson Tököli vezérlete alatt köröl sánczolt kuruczoknak ör helyül szolgált, 's ez innét neveztetett el Őr Darmának." A megoldást jó helyen, de rossz időben keresi. Legelőször is: Darma és Őr külön község volt, egyesítésükre csak 1894-ben került sor (MEZŐ 1999. 290.). Első említések: 1332-37: Vr, Heur, azaz a határvédelmi rendszer őreinek a faluja, 1285: Durma, valószínűleg személynévi eredetű (Kiss 1992. 40.). Mai neve: Cropo>KHHU3, szintén a határvédelemre utal. Petróc: „...rengeteg erdőség között fekvő helység egy községi hagyományos monda szerint bizonyos Petro nevű rablótól vette eredeti el nevezését..." Hogy rabló volt-e vagy sem, lényegtelen, de az alapító mindenképpen egy Petr(o) nevű ember volt még a XV. században, 1453: Pethroicz (HELLER 1984. 86.). 1904-ben Ungpéteri lett a neve (MEZŐ 1999. 300. - végre egy szerencsés névválasztás!). Mai neve: Petrovce. Pinkóc: [a helységek] ,,a' Bodrog közzel határos Kis és Nagy Kapós mező várossátol kezdve a' Kárpátokig mintegy lánczolatban végig nyúlnak 's azon sajátsággal birnak, hogy mind -ocz, koczban végződnek, 's ez által a' többi községek feletti ős régiségöket elvitathatatlanná teszik." Első előfordulásai: 1335: Pynchoch, 1357: Pynkoch (HELLER 1984. 87.). A magyar Pinke személynevet látták el a szlovák -ovce képzővel (ez a magyarban rövidült le ,,óc"-ra!), azaz 'Pinke emberei, Pinkéék'. Poroskó: „.. .honnét vette nevezetét bizonyosan nem tudhatni; e' völgy 's illetőleg helység föld minősége S! részben vadvizes, T!-da pedig apró kavicsos, részint porhanyós lévén, Poroskó név, többek állitasakint, poroch szótol, melly port, vagy porhanyósságot jelent, eredhetett, valamint azt a helységhez közel eső 's Poroch-név alatt lévő, a leg nagyobb határ dűlői egyikének nevezetéből következtethetni." 1381: Porosto (tollhiba lehet a Porosco helyett), 1564-től végig Poroskó (HELLER 1984. 89.). Soltész Sándor lelkésznek jó az etimológiája. A ruszin nopox (töve: nopoiu-) -KO képzős alakja a helynév. 1904-ben Poroskőre magyarították (MEZŐ 1999. 307.). Mai ukrainizált alakja: nopoujKOBe. Porosztó: „...el nevezése vagy a' végen levő poros kerületű tótól, vagy ezen tót szótól prosztó (:egyenesen:) származtatik." Egyik magyarázat sem állja meg a helyét. 1412-ben Poroztohaza. A régi magyar porosztó 'poroszló' + háza összetételből alakult. Mai szlovák neve, Porostov a magyarból való (FNESz II. 365.). Prékopa: ,,E' helység eredete egyenesen a' község nevétől származtatik prekopa (pre kopa) tót nyelven annyit tévén mint «más hová át ért»..." Továbbá: „...az ujjab kori pedig kissé fellebb egy a' hegyekből eredő patak mellé építették házukat, 's igy átalút vagy perekopának nevezték községüket." Az első magyarázathoz nem kell kommentár. A falu neve 1418-tól adatolható Prekopa formában (HELLER 1984.91.), s teljesen megfelel a szlovák priekopa 'árok' szónak. A ruszinban ez- mint a második megjegyzés mutatja- nepeKona. Más szavakkal: szlovák alapítású volt a helység, csak később települtek be ruszinok. 1904-ben nyilván a szlovák kopat' 'kapál, ás' szó hatására a Kapás nevet állapították meg. Ma: Priekopa. Sárospolyánka: ,,A' Község eredete onnan könnyen meg magyarázható, hogy Ország szerte mint S. Polyánka vagy magyarán mező végnek neveztetik, a' hová erdőség kiirtása után telepedtek le Szláv ajkú lakosai, a' község bal oldalán a' F. Remetei tenger szemből eredő, de itt már felette iszapos Sárvíz folyik el mely kiáradásakor nagy, de a' község által birt réteken előnyös hasznot idéz elő, s ezért nevezik Sárosnak." Nagyjából igaza van. A falu neve 1414-ben Polyánka, 1427-ben Polanka, 1773: Sáros-Polyánka (HELLER 1984. 15.). A leírás a határrészek között említi a Polyánki nevű réteket. 1903-ban az utótagot lefordítva a Sárosmező nevet kapta (MEZŐ 1999. 332-33.). Mai neve: Blatná Polianka. Sárosremete: ,,...a' helység el nevezése a' község végén terjedő a' Remetei tenger szemből eredő de itten már be posványodott Sár viztöl veszi." Csak az előtagot magyarázza. 1345-ben Remethe, 1773-ban Sáros-Remete (HELLER 1984. 16.). A Remete mint helynév nem tartozik a ritkábbak közé, közszóból származik. Ezt alátámasztja, hogy Sárosremetének volt egy Remetiszko nevű szántója. Mai neve: Blatné Remety.