A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Czető András: Tiszabezdéd újabb régészeti lelőhelyei

Tiszabezdéd újabb régészeti lelőhelyei Ha a dűlőúton közelítjük meg, az éppen a lelőhelynél ér véget: felkapaszkodik a kis halom oldalára, s ott belevész a szántásba. A dülőút folytatásaként keresztben szántott és bevetett táblavégen is találtunk cserepeket, ezért valószínű, hogy kelet felé a fasor alatt és a parlagon heverő dombtetőn is folytatódik a lelőhely. Észak felé majdnem a szivattyúházig akadtak leletek, nyugat felől pedig az agyagosabb talaj kezdetéig. A műútról jól megfigyelhető, hogy a dombocskát nyugat felől egy kiszáradt folyómeder íve öleli: ez a Szebecse ér hajdani medre. Pokol Kálmán tiszabezdédi (eredetileg győröcskei) lakostól a helyszínen tudtam meg, hogy a II. világháború idején még víz állt itt a Szebecse medrében, ők csónakkal jártak át rajta Győröcskéről Tiszabezdédre iskolába. Az ENy-i mederrészben csapadékosabb években még ma is nád nő. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban található egy Horváth László mérnök által készített, 1857. december 19-ei keltezésű, német nyelvű térkép (SzSzBMÖL. 149.), ezen látható, hogy ezt a halmot régen a Szebecse két ága körülfogta, tehát egy sziget része volt. Kedvező természeti adottságai és védettsége miatt hozhatott itt létre több kultúra is települést. A folyómedertől nyugatra fekvő lapos területen is akadt egy kevés új kőkori és bronzkori kerámia, de inkább csak szórvány lehet, nem település nyoma. Az öregebb almástól délre, arra merőlegesen egy keskeny sávban is előfordultak leletek, itt esetleg egy házsor állhatott. Ugyanezen almás nyugati végétől délre, a töltés oldalában vezető műút fasora mellett is találtunk néhány nagyobb cserepet. Az utóbbi két lelőhelyet és a fő lelőhely déli részét 2003 őszén bekerítették, és gyümölcsössel telepítették be. A Szebecse-hát fő lelőhelyétől (a Szebecse szigetétől) DNy-ra, a műút felőli első szivattyúház környékén is találtunk 2 edénytöredéket. Záhonyból naponta kerékpárral Tiszabezdédre járva útközben a Szebecse hajdani medrét próbáltam nyomon követni, mert elődeink legszívesebben víz közelében, tavak, folyók partoldalában telepedtek meg. Feltűnt Győröcske és Tiszabezdéd határán ez a kis halom, amelyet nyugatról kiszáradt folyómeder kerül meg. 1997 késő őszén végre felszántották, így november elején megnézhettem. Bár igen sáros volt, azért ráakadtam néhány edénytöredékre. 1998 tavaszán már tanítványaimmal tértem vissza keresgélni, aztán évente visszajártunk ide összegyűjteni az eke által kiforgatott, eső által kimosott leleteket. Kőeszköz viszonylag kevés akadt: 47 obszidián-, 10 kova- és 15 egyéb kőpenge - így nem valószínű, hogy helyben készültek volna. Viszont hatalmas mennyiségű kerámia került elő: a nyírségi kultúra korai bronzkorból származó, jellegzetes „seprűs" díszítésű cserepei mellett találtunk bronzkori, avar kori és sok Árpád-kori edénytöredéket is. Egy olyan Árpád-kori falu nyomára akadtunk itt rá, amelyet eddig írásos forrásból nem ismertünk. CZETŐ András