A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Helytörténet - Fábián László: A régi csengeri fahíd
A régi csengeri fahíd* Fábián László A 2003-as év nyara igen száraz volt. Alig esett az eső, s folyóink szintje egyre csökkent. Augusztusra már látszott, hogy a Szamos még a tavalyinál is - pedig az sem volt átlagos -jobban le fog apadni. A hónap közepére aztán emberemlékezet óta nem látott alacsony szintre ért. Ezáltal olyan dolgok is a felszínre kerültek, melyeket eddig a víz takart. Ezek leglátványosabbjai a cölöpök voltak (1-3. kép). Kétfajta alakzatban, és két helyen jelentkeztek. Az egyik alakzat az 1980-ban lebontott hídtól alig tíz méterrel lejjebb látszott, a folyásirányra merőlegesen, egymástól meghatározott távolságban, cölöpsorok formájában. A cölöpsorok rendje, elhelyezkedése, s az, hogy ezek a csengeri parttól a tótfalusi partig húzódtak, egyértelművé tette ezek egykori rendeltetését. Minden arra utalt, hogy az ősi csengeri fahíd maradványait láthatjuk úgy, ahogyan azt még kevesen láthatták. A cölöpök másik alakzata kevésbé volt szabályos. Ezeket inkább cölöpcsoportoknak mondhatnánk, amelyek a meder több pontján váltak láthatóvá. Az egykori fahídtól lejjebb már nem jelentkeztek. Ez bizonyítja azt, hogy valamiképpen a településhez kötődtek, mert Csenger a hídtól feljebb terült el, hosszan a folyó mentén. Tanulmányomban először a Csenger hídjaival kapcsolatos adalékokat taglalom, majd az elszórtan elhelyezkedő cölöpcsoportok „rejtélyére" igyekszem fényt deríteni. A településtörténeti kutatók számára egyértelmű, hogy a földrajzi tényezők szoros kapcsolatban állnak a településekkel, a településen kialakult életmóddal, társadalommal. Az ember igyekezett olyan helyen megtelepülni, mely számára kedvező lehetőségeket biztosított mind védelmi, mind megélhetési szempontokból. A folyók mentén való megtelepülés ősidők óta ideális volt védelmi és kereskedelmi szempontból egyaránt. Csenger kialakulásának, fejlődésének legfontosabb tényezője a Szamos folyó, illetve a folyón való átkelés lehetősége. Csenger közvetlenül a folyó partjára, egy azt követő magasabb hátságra települt. Lakói korán felismerték helyének jelentőségét, azt, hogy településük fontos átkelőhely. Anonymus leírja Gestájában, hogy a honfoglaláskor „Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, ... Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott." (ANONYMUS 21.) Szatmárhoz - tágabb értelemben pedig Erdélybe a legrövidebb út a Szamos völgyében vezet. Ez valószínűleg már az ókorban is használatban volt. Nem életszerű tehát, hogy a honfoglalók ne használták volna ki ezt a stratégiailag fontos lehetőséget a megtelepülésre. Ez idáig ezt semmi nem bizonyította, ám a közelmúltban Csengerben feltárt honfoglalás kori női lovas sír és a pár kilométerre, a Szamoson túli Csengersimán talált sír alapján mára ez egyértelművé lett (NÉMETH 1996. 25-29., 3-5. kép, KÁLLAI 1998./ Csenger közvetlenül a folyó magaspartjára települt. A XI. században a Szent István által alapított szatmári királyi vár várjobbágy települése volt, mely a Szamoson lévő stratégiailag fontos átkelőhely védelmét látta el. Az Árpád-korban az átkelést révészek biztosíthatták. Csenger jelentős réve vonzotta ide a Csaholyi-család őseit, akik 1234-ben már - Borovszky megfogalmazásában - „ Csengerben helyet NyJAME XLVI. 2004. 169-194.
