A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Czető András: Tiszabezdéd újabb régészeti lelőhelyei

Az alábbiakban a szerkesztők egy korán elhunyt lelkes múzeumbarát írását teszik közzé. Czető András tiszabezdédi tanár 2004 márciusában tragikus hirtelenséggel halt meg. Halála előtt egy héttel járt utoljára a Jósa András Múzeumban - a sors fintora, hogy nem volt alkalmunk akkor találkozni. Ahogy általában, most sem jött üres kézzel. Átadta a múzeumnak az éveken át hangyaszorgalommal gyűjtögetett, gondosan csomagolgatott leleteinek utolsó részletét. Közel 10 esztendeig járta Bezdéd határát hol tanítványaival, hol egymaga. Néhány évvel ezelőtt még arról álmodott, hogy ezek - az általa annyira szeretgetett - cserepek és kövek jelentik majd a tiszabezdédi helytörténeti gyűjtemény alapját. Aztán lemondott erről a tervről. Elkezdte összecsomagolgatni és átadogatni a múzeumnak a tárgyakat. Gyakran beszélgettünk róla, hogy le kellene írnia a lelőhelyeket, publikálni kellene az anyagot, hiszen ez fontos lenne a tudomány számára. A leírás elkészült, ez volt az utolsó ajándék a leletek mellé... Tiszabezdéd újabb régészeti lelőhelyei Czető András Bevezetés A lelőhelyek földrajzi helyzetét általában a fokhálózat koordinátáival is meghatározom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a percek számértékei nem teljesen pontosak, csak hozzávetőlegesek. A község belterületén az utca és a házszám sokkal pontosabb helymeghatározást jelent, ezért inkább azt közlöm, a megtaláló nevével együtt. Tiszabezdéd község központjának a település legkorábbi magját, a mai református templom környékét tekintem, ezért a református templomhoz viszonyítva közlöm a lelőhelyek égtájak szerinti helyzetét. A 46 méter magas templomtorony a legjobb tájékozódási pont, szinte mindegyik lelőhelyről látható. Az általunk gyűjtött leletek korának meghatározásáért dr. Istvánovits Eszternek tartozom hálás köszönettel. l.Énokl. Helye: 880° 37-58' hosszúság és 339° 1-6' szélesség táján. A község központjától DDK-re. A Hársfa utca szélső házától 300 méternyire, az eperjeskei rendező-pályaudvarhoz vezető vasútvonal mellett délre. A Tiszabezdédről Mándokra vezető foldúttól (az ún. mándoki úttól) ÉK-re kilométernyi hosszúságú, széles, magas, hullámos felszínű homokgarmada húzódik ÉÉNy-DDK irányban (1., 2. és 3. Énok). Az 1. Énokot a vasútvonal kettévágta, valószínű, hogy annak építésekor a lelőhely északi szélét eldózerolták. A homokdomb aljában és nyugati lejtőjén találtuk meg először a lelőhelyet, ám itt csak szórványok kerültek elő, jobbára obszidiánok, csak kevés edénycserép. A dombtetőn igen megritkultak a leletek (egy csiszolt, lapos kőbalta letört foka érdemel csupán említést), a keleti lejtőn megszaporodtak, a lelőhely áthúzódott a széles, lapos völgykatlanon, s a szemközti emelkedőn ért véget. Ma északról a földút határolja (az úton is találtunk néhány obszidiántöredéket), délről pedig a dűlő legmagasabb buckája, a 126 méter magas ún. Czető-domb (az 1945-ös földosztáskor nagyapám kapta). A leletek NyJAMÉ XLVI. 2004. 13-21.