A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... század között vándoroltak délebbre, a sztyeppövezetbe (andronovói jellegű cserkaszkul régészeti kultúra), és váltak klasszikus lovas nomádokká.... Nem véletlen, hogy a honfoglaló magyarság europid, andronovói jellegű antropológiai arculatának kialakulása az i.e. 12-10. évszázad közötti ezer év folyamán (sic! a 12. és 10. évszázad között eltelt ezer év még így is hosszú idő!), a finnugor és ugor őshazától délre, a lovas nomadizmus egyik kialakulási centruma közelében az Észak-Kaszpi régióban ment végbe." (VERES 2001.64.) 73 A külföldiek közül megemlítem V.A. Napolskikh nevét: szerinte a kutatók legtöbbje manapság már elfogadja azt a hipotézist, hogy Nyugat-Szibéria volt a protougorok eredeti őshazája, és a vita tárgyai manapság már csak a térségben folytatott újkőkori, bronzkori és vaskori régészeti kutatások részletei (NAPOLSKIKH 1995.25.). AFodor és Napolskikh által körvonalazott, várt, remélt, kilátásba helyezett régészeti kutatások az elmúlt két évtizedben megtörténtek,... és a várt ősmagyar (proto-ugor etc.) őshaza helyett más eredményeket hozó leletekre bukkantak. Gondolom, aminden feltevésüket e térség korábbi régészeti kutatásának eredményei alapján kialakító, de a szovjetföldi ősrégészet hajdani, meghaladott és alkalmanként egysíkú értelmezéseire építő kollégáim azonos komolysággal fogják figyelembe venni az utóbbi húsz év régészeti kutatásának eredményeit, azok mai értékeléseit is. Egyébként tárgyilagosságuk lenne megkérdőjelezhető. Vagy - nem szívesen - arra kellene következtetnem, hogy ezen a valóban bonyolult kutatásterületen csak az elméleteikbe beilleszthető - korábbi - régészeti konklúziókat hajlandók számításba venni. Végezetül nézzük tehát meg, hogy az elmúlt két évtized várt, elvárt, kilátásba helyezett régészeti kutatásai Nyugat-Szibéria minket érdeklő, úgynevezett magyar őshaza területein milyen eredményeket hoztak. Korábban néhány - szerintem súlyos, mások, pl. Napolskikh szerint (NAPOLSKIKH 1995.25.) gyenge - érvet hoztam fel (MAKKAY 2003. 331.) az ősmagyar vagy bármilyen finnugor őshazának a Tobol-Irtis-Isim vidékére való telepítése ellen. Ezek a - tényleg gyenge vagy mégis erős? - érvek (MAKKAY 2001. 326-337., MAKKAY 2002. 85-103.) mindmáig valóban nem hoztak különösebb eredményt a szibériai magyar őshaza elleni vitában. Szóba kerültek az Andronovó kultúrával és utódaival kapcsolatos kérdések is. Amikortól (tehát mondjuk a bronzkortól) kezdve kissé bátrabban vállalkoz-hatunk etnikai meghatározásoknak legalább a kísérletére (az ősrégésznek - mint láttuk is - valóban óvatosnak kell lennie etnikai következtetéseiben), a területre kialakítható kép határozottan indoiráni/ősiráni sajátságokat mutat. Az egész Irtis-Tobol-Ob (mocsári) világ bronzkori és vaskori anyaga erőteljes sztyeppéi és erdős sztyeppéi hatásokra utal (KOSINSZKAJA 1998. 23-25. ábrák: korai szkíta fém-típusok a bronzkori és vaskori településeken)- Mint VE Gening és N.K. Sztyepanova kimutatták, a Kr. e. II. évezred második felében erős asszimilációs-integráló folyamatokra került sor Nyugat-Szibéria füves sztyeppéin az őslakók és az újonnan érkező déliek-délnyugatiak között. Minden jel az Andronovó kultúra szibériai terjeszkedését bizonyítja, észak és északkelet felé is (GENINGSZTYEPANOVA 1994.4.). Még ennél is egyértelműbb a Kr. e. I. évezred közepe táján a Szargat (vagy Szargatka) kultúra helyzete az Iszet folyó völgyében. Erődített telepei, halmos temetkezései, más régészeti sajátságai feltétlenül iráni jellegzetességek. A nagy elterjedésű Szargat kultúra pontosan azon a területen élt, ahonnan éppen akkoriban indultak volna el az ősmagyarok hosszú, akár 1500 esztendeig (!!!) is tartó sztyeppéi vándorútjukra (KORYAKOVA-DAIRE 1997., MATVEEVA 2002.). 74 Nem vitatom, hogy gyarapszik azon kutatók száma, akik Fodor szavai szerint újabban „hajlanak arra a nézetre, hogy a fentebb körülhatárolt területen [az Irtis-Isim-Tobol folyók vidékének ligetes sztyeppi övezetében] megfigyelt ún. szargatkai régészeti műveltség - amelynek korát a Kr. e. VI. és Kr. sz. V század közé 73 Ugyanaz bonyolultabban és gyenge angol fordításban VERES 1996. 31-32. Vö. még Gulya János írását a nyugat-szibériai proto-ugor őshazáról: GULYA 1977. 74 Nehezen tudom például elképzelni, hogy a MATVEEVA 2002. 4. ábrán látható, rekonstruált Ak-Tau erőd építményei finnugorok számára nyújtottak volna menedéket. Párhuzamaik a nyilvánvalóan iráni Khorezmben találhatóak. A Sargat kultúra ilyesféle települései a Tobol völgyében 8-10 km-es távolságban sorakoznak, temetőiket csak 3-4 km választja el egymástól. A sűrű iráni településrendben nincs hely fínnugorok-ugorok-ősmagyarok számára. 105
