A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos - De hisz döglött ez a szarka, te! A cigányasszony jobban szemügyre veszi a madarat és egykedvűen tudomásul veszi, hogy csakugyan döglött: - Meghótt, meghótt, megmeredt, keresi a meleget! Ezzel a lányokhoz szalad vele és azok ruhája alá igyekszik dugni, vagy arcukhoz dörzsölni. A lányok felugrálnak, jajgatnak. Nagy kavarodás támad. Közben a csíkárusok előveszik citerájukat és nótába kezdenek. Nagy kurjongatásokkal, esetlen mozgással táncolnak. Középen egyik legény a cigányasszonyt forgatja. A többiek a lányok után kapdosnak, s azok visongva menekülnek előlük. Tánc után a farsangosok megköszönik a vendéglátást és egymást lökdösve, a dézsával együtt, bukdácsolva kimennek a szobából. Bármilyen ijesztő volt a farsangosok külseje, tolakodó viselkedésük, a lányok nem féltek tőlük, sőt maguk is évődtek velük. Porcsalmán az egyik lányt megverte az anyja, mert félt a farsangosoktól. Böjt előtti este hirdették ki, hogy elmúlt a farsang. Utolsó estéjén összeállt 5-6 legény, az egyik ostort vett a kezébe, a másik kürtöt, a többiek harangot, zürgőt, pergőt kötöttek a nyakukba, derekukra, de még a lábukra is. A kürtös, meg az ostoros volt a „csordás", a többiek a „bikák". Nagy ostorpattogtatással, csengőzéssel és bégetéssel indultak meg ismét az utcákon. Útközben - mint a farsang kihirdetésekor-most is hozzájuk csatlakozott a falu fiatalsága, s megint nagy lármát csaptak. A csordás ezt kiabálta: - Hajtsátok ki az üszőt! Olyan ház előtt, ahol vén lány lakott, megálltak és ezt kiabálták az ablak alatt: - Itt maradtál, nem kellettél! Hiába, hiába, itt maradt a kend jánya! - Kosár talu az ágy alatt, itt maradtál anyád alatt! A házasodásnak vagy férjhezmenésnek legfőbb ideje volt a farsang, aki ezalatt nem tudott férjhez menni, még egy évig volt kénytelen várni. A farsang végét hirdetők már nem mentek be a házakba, ez alkalomra nem is öltöztek maskarába. A felvonulás azt jelentette, hogy vége a farsangnak, vége a fonónak is. A farsangi játékok különböző formái oly mélyen gyökereztek a falu fiatalságának életébe, hogy azok továbbélését a teljes életformaváltozás, a fonók végső hanyatlása sem tudta megállítani.

6 Vendéget hajt az orsó A fonó hagyományai között jelentős számban találjuk a fonással kapcsolatos hiedelmeket. Ezek vonatkozhatnak a munkavégzés helyére, módjára és idejére. Milotán úgy tartották, hogy abban a szobában, ahol tyúk ül, nem szabad fonni, mert a csirkék görbelábúak lesznek (SZENDREY 1928.32.). A munka minőségét szabályozták azok a szokások és a velük kapcsolatos hiedelmek, amelyek a munkamód minden részletére kiterjedtek. A szokásostól, általánostól való eltérés mások részéről megjegyzéseket eredményezett, kellemes vagy kellemetlen következményeket sejtetett. Ha a fonó lány vagy asszony nem tekerte az orsón a karikáig a fonalat, azt mondták, hűtlen lesz az urához. Ha viszont a fonal szorosan a karikáig tekeredett az orsón, hűséget jelentett a házasságban. (Panyola)Ha fonás közben szakadt a fonal, úgy hitték, másnap szeles idő lesz. (Szamoskér) (SZENDREY 1928. 33.)Panyolán ilyenkor azt mondták, az ördögnek dolgoznak. Tunyogon és Csekén aki nem haladt a fonással, azt mondta: -Nyalja az ördög a fonalat! (LUBY 1928.220.) Ha „boncos" volt a fonal: - Mérges a lány! (Túrricse.) Ha ketten fontak egy guzsalyról: - Veri az ördög a feleségét! (Túristvándi, Sonkád, Szamostatárfalva, Porcsalma.) Amelyik lány magasra kötötte a guzsalyon a szöszt, az várhatóan messze, aki alacsonyra, az közel (falujába) megy férjhez. (Panyola, Kérsemjén, Sonkád, Rozsály, Pátyod, Nagyecsed, valamint Tunyog, Matolcs, Szamoskér.) (LUBY 1935.76., SZENDREY 1928.33., CSÜRY 1935. 6 A szatmári farsangolások szokásainak bővebb ismertetésébe nem bocsátkozunk, mivel arról kimerítő ismertetést és tudományos értékelést nyújt Ferenczi Imre és Ujváry Zoltán (FERENCZI-UJVÁRY 1962.). 172